A nyári milánói látogatásom során alkalmam volt ezt a gyönyörű parkot végigbiciklizni. Ritkán volt olyan nap, hogy kihagytam a biciklizést (pl: megbetegedtem vagy nagyon esett az eső). Általában délután 5-6 körül indultam útnak és úgy 8 körül értem "haza". Élvezet volt itt biciklizni: bicikliutak mindenhol, zöld táj, barátságos emberek és nyugalom.
Egy kicsit elkanyarodva a témától, a világon sok szép park van. Általában a nagyobb városokban nagyobb kiterjedésűek, a gazdagabb vidékeken pedig egyértelműen szebben kiépített parkok találhatóak. Vegyük sorba a világon számontartott legnagyobb parkjait: (megjegyzem, hogy ezek városi parkok, és nem rezervátumok)
1.Northeast Greenland Park: a világ legnagyobb parkja. Grönlandban található, területe 972 000 négyzetkilóméter.
2.Central Park: New York városa megérdemel egy ekkora méretű parkot. Lakosság száma miatt egy ilyen méretű park kötelező. Szépségében sem marad alul, hiszen sokan a legszebbnek tartják számon. Látogatók számát tekintve világelső.
3.South Mountain Park: Arizona
4.Chapultepec Park: Mexikóváros
5.Metropolitan Park: Santiago
6.Bitsevsky Park: Moszkva
7.Fairmount Park: Philadephia
8.Stanley Park: Vancouver
9.Washington Park: Denver
10.Kings Park: Ausztrália
Ez a toplista (amit a neten találtam) azonban valószínű, hogy nem fedi az igazságot, hiszen vannak olyan kritériumok, melyek szerint változnak ezeknek a sorrendje. Amerika büszke arra, hogy sok, nagy és persze szép parkja van, ezért egyes toplisták inkább amerika szagúak. Nem is csodálom, hiszen USA - ben és Mexikóban nagyon sok park található, valahogy ott odafigyelnek erre. Rendezik, fejlesztik és van amelyiket bővítik, hogy egy kis plusz területtel feljebb kerüljön a ranglétrán. Az emberek pedig hasznot tudnak húzni ebből , a vállalkozók pedig (ha épp azon a területen van valami befektetés, ahol park bővítés kerül szóba) nem nagyon örülnek az ilyen kezdeményezéseknek.
Másik szempont, hogy a toplistákban gyakran belekerülnek rezervátumok is, amelyek hát az urbánus parkokat messze felülmúlja területileg. Ezért inkább megemlítem a következő parkokat is:
Silesian Culture and Recreation park: Katowice, Lengyelország
Phoenix Park: Dublin, Írország
Golden Gate Park: San Francisco
Lincoln Park: Chicago
Richmond Park: London
és kihagyhatatlan a sokak által a legnagyobbnak titulált Chugach State Park, Alaszkában.
A fentebb felsoroltak hihetetlen nagy kiterjedésűek (átlagosan 2000 hektár). Az én általam látogatott Parco Nord "csak" 640 hektár ugyan, de a lakosság szempontjából (Milánó) bőven elegendő. A mai világban a városokban elengedhetetlenek a zöld területek : hiszen itt tudunk egy kicsit kikapcsolódni, nyugodtan biciklizni-futni-piknikezni. Kikapcsol, feltölt energiával és megnyugtat. Valahogy szerintem boldogabbak is az emberek, ha a városukban van egy megfelelő park, ahova kijárhassanak. A biciklizésem során itt azt figyeltem meg, hogy mindenki vidám, nyitott és felszabadult. Romániában ez máshogy működik. (nemcsak ez) A parkban gondterhelt emberekkel találkozok: leülnek a padra és beszélgetnek a problémákról. Biciklizni általában nem lehet. (pl: a bukaresti Herestrauban meg van tiltva a biciklizés, A másik dolog meg, hogy sok román parkban nincs is bicikliút meg a nagysága nem elég nagy ahhoz, hogy egy jót lehessen tekerni.
Az általam végigbiciklizett Parco Nord egy külön eset: és a következőkben ezt fogom bemutatni. (Végre!!!)
Az általam letekert út. (kinagyítva látszik a piros vonal): ahogy a neve is elárulja, Milánó északi részén helyeszkedik el. Amiért én Bressóba tartózkodtam a testvéremnél elég könnyen meg tudtam közelíteni. Általában Cusano Milaninótól kezdtem a napi túrámat. Megjegyzem, hogy ezt az utat volt amikor kétszer is végigtekertem egy nap. A piros vonal nem megy egész Milanó központjáig: oka annyi, hogy eléggé forgalmas, és a bicikliút nem folytatódott tovább. (át kellett volna menjek egy másik részre)
Készítettem még egy nagyított felvételt a google earth segítségével, ahol a középpontban kivehető a park kiterjedése. Bresso mellett jobbra látható a legnagyobb része, azonban folytatódik egy kicsit délen (Bresso alatt), ahol különböző összefüggő zöld övezeteket lehet felfedezni. 6 nagyobb kiterjedésű rész van, amely mindegyik a maga hangulatában egyedi. Változatos, egyik részen sűrű fenyves, másik tisztás, harmadik meg tele tavacskákkal stb
Kezdődhet a biciklitúra képekben!!!
Cusano Milanino : kis község Bresso után. Az egyik nap fedeztem fel. Láttam egy zöld hidacskát és kíváncsi voltam, hogy hova vezet. Gondoltam megnézem. Nagyon szép, nyugodt kis község. Bicikliút (amint látszik a harmadik képen) közvetlen az autóút mellett helyeszkedik el. Tökéletes!!! Romániában ez nem valósítható meg: főleg az emberek miatt: hiába csinálnának ilyen utat, észre sem vennék (vagyis helyesbítek: nem akarják észrevenni), hogy ott bicikliút van. Parkolnának rajta, vagy előzésre használnák. Itt a bicikliseket általában tisztelik. (azért vannak itt is kivételek)
Cusano Milanino gyönyörű. Házakkal van tele. A képen a tűzoltótornya és a temploma (Paolo Cibulo) látható. Az emberek barátságosak és vídámak. A parkja nemrég volt felújítva (google street-en épp meg lehet nézni, hiszen épp a felújítás közepette haladt át rajta a Google kocsi), eléggé ötletesen lett megoldva: középen helyezkedik el, hosszú ívben: mellette pedig mindkét oldalon autóút. (és persze bicikliút) Nincs nagy forgalom, hiszen általába csak az itt lakók közlekednek.
A biciklizést egész Olaszországban támogatják. Ilyen dolgokat lehet látni mindenhol, ami Romániában ritkaságnak számít.
Kicsi kis község, ezért a körbetekerése után haladtam tovább: jöhet maga a Parco Nord. (amit a második képen lévő tábla is jelez) Biciklizésem során nem ütköztem akadályokba, csupán a gyorsan futkározó kis gyíkokra (főleg itt volt a bokroknál), amelyeket könnyen le is taposhatod a kerekeddel, ha nem vigyázol rendesen.
A hídról letekerve, jobbra lehet látni Bressót, ahol én is tartózkodtam: Milaninóhoz hasonlóan nyugodt, békés és szép kis település.
Nem messze található a bressói kis repülőtér is.
És el is kaptam egy landolást. Persze ne várjunk Airbusos repülőkre... hanem ilyen mini változatokat lehet csak látni.
Távolba belezoomolva látható Milánó magas épületei.
És meg is érkeztem a park legnagyobb részéhez. Kis kutacskák találhatóak mindenhol. (számmal és Parco Nord logóval feltüntetve) Aki véletlenül megszomjazik futás közben, bátran ihat belőle. Én is ittam: amit felfedeztem, hogy nem mindegyik kút egyforma. (van amelyik hidegebb) És van itt még egy kis tavacska, amiben halak is úszkálnak. Mesterséges ígyhát nincs benne semmi egyedi: azonban épp elegendő. Az idén nyáron ültették a képen látható fákat. Jó, hogy rájöttek, hogy így szebb lesz: hiszen elég puszta ezen a részen a vidék, s a tóparton nincs árnyék: nagy melegben pedig elég kellemetlen tud lenni.
Szökőkút (alsó kép): a nagy melegben ide szoktak ülni, feküdni vagy épp az idősebbek ezt a helyet válasszák, hogy egy jót sakkozzanak. A bicikliútat látjuk, a rendezettséget látjuk... a zöld megvan : így néz ki egy park. Szemetet nem lehet látni, csak cigicsikkeket: hiszen az olasz törvény szerint még nem büntetik a ledobását, de be akarják vezetni. De ez sem probléma, mert gyakran tisztítják. De azért inkább ne kelljen már ledobni ...
Biciklijavító és kölcsönző autómata. Lefényképeztem az árakat is ha valakit érdekelne.
És lassan búcsuzok is ettől a részétől. A másik "részlegbe" azon a zöld hídon kell átmenni: itt minden zöld, még a híd is! :))
És ezen az úton kell lejönni... és megérkezel a rucák birodalmába, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni (tó rucákkal)
Itt található ez a romos épület, ami még különböző eseményeknek is otthont ad. Tele van graffitizve és egy egyedi képet ad a területről.
A második képen meg Balsamo és 3 pad. (nem I-pad)
Az egyik kis rucás tavacska, sajnos csak a kisebbiket fényképeztem le. Ami még kimaradt: 2 tavacska teknősökkel meg halakkal és egy bicikli versenypálya ami a képen látható út végén helyeszkedik el.
És ... jön a másik rész, és persze, hogy megint egy zöld hídon kell áttekerni. Itt megálltam és lefényképeztem a tájat. Távolban látható az Alpok, amely van amikor tisztán szokott látszani: most épp nem az a nap volt.
És a hídról le.... húúú itt mentem mindig a leggyorsabban: jó kis sebességet lehet felvenni. A táj megint más: némiképp puszta, de rendezett. Jobbra meg játszóterekre lehet bukkanni. Na, de aztán ha jó nagy sebességet felveszel és nem akarsz megállni ... megjárod (főleg a biciklid) hiszen itt található a park legelhanyagoltabb útszakasza. (a többi részén minden OK) Sajnos itt a fának a gyökérzete nem bírta tovább és azt gondolta, hogy feltúrja az aszfaltot.
A fenyves részlegbe sajnos egy közlekedési gócponton kell átmenni. A távolban a második képen látható egy kis zöld terület: mna az már a parkohoz tartozik.
Változatos itt is a táj. Az utolsó képen lévő hely volt a kedvencem. Tiszta fás övezet, kikövezett utak, nyugodt kis vidék. Itt mindig leültem egy padra és megpihentem egy kicsit. Vettem a legközelebbi kútból egy kis vizet és iszogattam.
Rátérve az emberekre. Láttam 80 éves joggingoló embert fülébe fülhallgatóval. Láttam öreg nénikét ahogy tekerte a biciklijét és közbe a mellette tekerő nénikével beszélt. Láttam fiatalokat, akik szaladtak, bicikliztek, tornáztak boldogan. Nem érdekelte őket, hogy hogy néznek ki. Nem vette fel a legjobb Armani trikóját, hogy megmutassa hogy ki is ő valójában. Sokan tornáztak semmi szégyen nélkül: bárhol. Hasizmot csináltak a legközelebbi padon. Kutyák is voltak, szabadon: de nem ugattak rád. Meg se mukkantak, hiába majdnem belehajtottam egy pitbull - ba. Fékeztem, ahogy csak tudtam. A kutya csak nézett: mit fékez ez a barom. De még meg sem ugatott, hanem ment tovább.
Még amit be szeretnék mutatni, hogy a Parco Nordból lehet menni egyenesen Milánóba bicikliúton (ezt is nemrég készítették el)
Ugyebár, ugyancsak egy zöld hídon kell átmenni.
Látható, hogy a bicikliút rendesen ki van építve. A gyalogosaknak is van elég helyük, hogy elférjenek: ezért nem nagyon sétafikálnak a kerekpárosok között. Mér megszokták, hogy "én itt szabad menjek, ők meg ott". Megjegyzem azt is, hogy olaszba majdnem mindenkinek van biciklije. Sokan azzal mennek a munkába (még öltönyös business embert is láttam kétkeréken jönni haza a munkából diplomata táskájával), sokan bevásárolnak vele, és sokan csak fogják a biciklijüket és kimennek vele a legközzelebbi parkba és olvasnak vagy laptopoznak, vagy mittudomén. Nálunk ez nem szokás. A Kauflandba is menjünk kocsival, hiába csak egy kenyeret kell vegyünk. Mindenhova kocsival... mert az a jó: kényelmes. Hűlye vagy? Biciklivel? Igen! Miért nem tehetnéd meg.
Az utolsó kép a hídról készült és Milánónak az északi részét lehet látni.
Megjegyezném, hogy nemcsak ennyiből áll a park, hanem vannak olyan helyek még amit nem fényképeztem le: így is szerintem eléggé sok képpel illutráltam a kieterjedését. Azonban amit még meg kell említsek azok a kertek:
Ezen a képen van is egy. Sok ilyen kertecskét lehet találni. bekerített, vízzel ellátott (mellette WC) kis összefüggő parcellák. Egy ekkora terület, mint ami a képen is látható, (a daru alatt zöld kerítéssel) kb. 7 személynek elegendő. A települések külső vidékén lehet rájuk bukkanni. Általában az idősebbek kapnak egy ilyen részt ingyen, hogy elfoglalják magukat. Termesztenek amit szeretnének. Biciklivel szoktak kimenni. A felszerelésüket ott hagyják (van egy raktár), hogy ne kelljen minden alkalommal cipelniük a kapát meg az ásót. Praktikus és ez egy jól meggondolt kis projekt, amit a kolozsvári önkormányzat is tervez. (de mikor valósul meg?)
A bejegyzésem itt a végéhez is ért. Reméletőleg nem untattam kedves olvasóimat. A bejegyzésem hosszúsága is arra mer következtetni, hogy az olaszországi utam során a park tetszett a legjobban (hiszen pl a Lago Maggioréról nem is írtam). Igen: ez tetszett a legjobban, itt töltöttem az időm meghatározó részét, és merem állítani, hogy ha még megyek, akkor folytatom a kalandozásomat csak ott: a Parco Nordban.
A képek sajátok: tehát minden jog fenntartva!
