Abrázió - (a latin abradere = vakargatni, levakarni szóból ered) – a vízparti áramlatok, hullámverés eróziós tevékenysége.
Árapály - a Föld gravitációs mezőjének periodikus ingadozásából ered, amelyet a Hold és a Nap gravitációs erői, valamint azok kölcsönös helyzetének rendszeres változásai okoznak. Maximális árapályok akkor következnek be, amikor a Hold és a Nap a Földdel egy egyenesben áll. A légkörben a légnyomás periodikus ingadozása (atmoszférikus ingadozás) is
megfigyelhető, és a Föld alakjában periodikus deformáció következik be (földkéreg hullámzásai).
Bioszféra - a földi életnek megfelelő feltételekkel rendelkező
terület, a Föld fiziográf légkörének egyik legfontosabb eleme. Magában foglalja a kéreg, a levegő- és a vízburok azon részét, amely életre alkalmas, valamint az ott található összes élőlényt.
Celsius hőmérsékleti skála - a svéd fizikus és csillagász Anders Celsius (1701–1744) által összeállított százfokos hőmérsékleti skála. Az alappontjait a víz fagyás- és forráspontja adja. Az USA-ban a hőmérsékletet az 1724-ben Gabriel Daniel Fahrenheit által bevezetett hőmérsékleti skála alapján mérik. 1 Celsius-fok = 1, 81 Fahrenheit-fok.
Defláció - (latin deflare = elfújni) különböző anyagok szél általi áthelyezése, amelynek mértéke a szél erejétől és időtartamától, valamint a szállítandó anyag mozgékonyságától függ. A legnagyobb defláció olyan helyeken jelentkezik, amelyet nem borít növényzet, s ki van téve a szélnek. A deflációra a nagy hatótávolság jellemző, például a szaharai sivatag porát a szél egészen Európa fölé fújja.
Endogén lelőhely - olyan ásványi anyagok (ércek) lelőhelye, amelyek
az őket tartalmazó kőzettel együtt keletkeztek.
Fiziotop - az abiotikus elemek (hegységek, domborzatok, helyi feltételek, nedvességi rendszerek, vizek, talaj) szempontjából egységes táj legkisebb homogén téregysége. A geotopok (lásd geotop) anorganikus része.
Földforgás - Föld tengely körüli a forgása. Egy fordulat ideje a periodikus és
nem periodikus változásokon múlik. A periodikus változások eredete megtalálható mind a légköri változásokban, mind az árapály hatásában. A nem periodikus változásokhoz tartozik az árapály súrlódási hatására a föld forgásának szekuláris (másodlagos) lassítása.
Földmag - a Föld 2700–2900 méter mélyen fekvő, legbelsőbb része.
Az 5000 °C hőmérsékletű szilárd belső magban vas, nikkel és néhány könnyebb elem található.
Földpát - a földkéreg legelterjedtebb ásványa, amely a tektoszilikátok csoportjába tartozik.
Geotop - mikrotáj, elementáris táj. A táj legkisebb téregysége az abiotikus (lásd
fiziotop) elemek szempontjából. Geotopok például az ingoványok, a folyó holtága stb.
Hidroszféra - a Föld nem összefüggô vízburka. Magában foglalja az óceánokat, a tengereket és a szárazföld felszíni vizeit (tavak, víztározók, folyók), de a talajvizet, a jéghegyekben és a hóban, a légkörben megkötött vizeket is. Idetartozik még az élő organizmusokban található víz is, amely tömegük 60-99,8 százalékát alkotja.
Juvenilis víz - (a latin iuvienilis - fiatalos szóból ered) – a felszíni körforgásban még soha részt nem vett víz, amely vulkáni kigázosodás során jut a felszínre.
Kaldera - (spanyolul caldero = kazán, katlan) – a vulkánok széles krátere, amely vulkánkitöréssel vagy az oldalsó falak eróziójával és összeomlásával keletkezett. Átlagosan 20-30 km széles.
Kiújult vulkáni tevékenység után a széles kalderákban új vulkánkúpok keletkezhetnek.
Kemogén kőzetek - vizes oldatból történő kémiai kiválással keletkező kőzetek.
Litoszféra - a Föld külső, szilárd burka, amely a kéregből és a köpeny felső, szilárd részéből áll.
Magma - (görögül = keverék, lötty) a Föld mélyében található forró, folyékony olvadt kőzetanyag.
Elsősorban szilikátokból, gáznemű anyagokból (vízpára, szén-dioxid, klór) és a földkérget alkotó további elemekbôl áll. Néha a felszínre tör (láva).
Nunatak - (eszkimói) meghatározás, amely eljegesedett területeken a jégtakaróból vagy hóból kiemelkedő, jéggel vagy hóval nem fedett sziklacsúcsot jelent. A gleccser nyelve kettéválik a nunataknál, és a jég megolvad és visszahúzódik. Később a nunatak másik oldalán a gleccser újból összekapcsolódik. A legnagyobb nunatakok az Antarktiszon találhatók.
Ózon - csípős szagú gáz, három atomból (O3) álló oxigénmolekula.
A Földtől 10-50 km magasságban ózonréteget képez. A rövidhullámú napsugárzás ionizáló hatására kettős oxigénatomból (O2) keletkezik.
Pneumatolízis - a szilárduló magmából kiszökő gázok hatására keletkező ásványok és ércek. A gázok
elsősorban azokkal az ásványokkal lépnek kölcsönhatásba, amelyek már kikerültek a magmából. Ennek során új ásványok és fontos nyersanyagok (pl. molibdén, wolfram és cink) keletkeznek.
Self (szárazföldi talapzat) - a szárazföld körüli tengerfenéken az a kis, 200 méterig terjedő mélységben fekvő rész, amely a parttól a mély tengerig húzódik. Tehát a tengerszint alatt folytatódó földdarabról van szó, amely egyben a fény és a tengeri hullámok hatásának határa is.
Trianguláció - a földfelszíni pontok helyzetének meghatározására szolgáló geodéziai mérés alapja. Minden a szögmérésen és a távolságok vagy a koordináták kiszámításán múlik. A trianguláció során elsősorban teodolitokat (a horizontális–vízszintes és vertikális–függőleges síkon végzett szögmérésre
szolgáló berendezések) használnak.
Ultrabázisos kőzetek - alacsony szilicium-dioxid „SiO2” tartalmú kőzetek, amelyek magma kristályosodásával keletkeznek. Elsősorban sötét ásványok alkotják.
Vulkán - a földfelszín azon helye, ahol a Föld belsejébôl a forró magma (lásd magma) láva formájában felszínre tör.
Wagram - (az alsó-ausztriai nyelvjárás alapján), magas hegyoldal, amelyet kanyargós folyó oszt ketté.
Xylinit - a fa szöveti szerkezetét megőrző fiatal barnakőszénfajta (lignit).
Ygaro - trópusi esőerdő az Amazonas folyamvidékének ingoványos tőzeglápjain és talaján.
Forrás: 3. Évezred (2004-08)
