SNITT #14

14. rész: zilahi napok 2018. Kiugrottunk egy este városunk ünnepére. Az idén egy kicsit gyengére sikeredett, de nembaj addig jó amíg ünnepel az ember. Sokan nem szeretik mert zaj van, kaja szag meg szemét, dehát jobb mintha nem lenne. Minden évben 3 napig tart a muri, koncertek valamint  különböző rendezvényeket tartanak. De a lényeg mindig a miccsevésen és a söriváson van. Ezért, hogy ne maradjak le én sem a jóról, rendeltem én is egy adagot.

Zilahi Napok

Minden évben megrendezik a zilahi napokat. Már tradició a mi kis ipari városunkban. Volt olyan év, amikor nem rendezték meg: ha jól emlékszem 4 évvel ezelőtt. Mindenki fel volt háborodva: ,, hát a polgármester még ennyire se képes?'' Ez csak egy eset volt, azóta nem merik kihagyni ezt a fergeteges rendezvényt.

Jó ha van: főleg egy ilyen gazdaságilag elmaradott kis városkában (ami municipiúm: csak megjegyzem). Itt nincs élet, nincsenek rendezvények (csak elvétve), nincs kultúrális élet, mozi és egyéb szórakozási lehetőségek hiányzonak és még sorolhatnám. A város nagy bajban van: hiszen nagy a munkanélküliség (csak a Silcotub és Michelin emelhető ki), nincsenek látványosságai: így turisztikailag sem tud érvényelsülni, eléggé szemetes és az épületei (azaz a ceauşista tömbházai: amelyek behálózzák az egész várost) rontják a város imidzsét. Az utóbbi években ugyan sok projektekbe belefogott a polgármesteri hivatal (kihasználva az uniós támogatásokat) pl: parkfelújítás, járdák helyrepofozása, fedett piac (ami még kérdéses, hogy elkészül) stb. de ami a legfontosabb: a munkanélküliség redukálása még mindig nem történt meg. 

Egy ilyen kis városban, kell egy ilyen rendezvény. Kell, hogy az elöregedő lakosságnak valami szórakozási lehetőséget biztosítson: legalább 1-szer egy évben. Az évenkénti fellépőkből ez jól ki is tűnik: rengetek populáris fellépőt hívnak meg, a fiatalok meg érjék be: vagy négy előadóval. (úgyis kevesen vannak)