A jóságos, mosolygós, piros ruhás, ajándékot vagy éppen virgácsot hozó Mikulás alakja katolikus vidékeken Szent Miklós püspök jótékony tetteihez kötődik – az ő mintájára alakult ki, Szent Miklós, a gyermekek és diákok védőszentje tekinthető az elődjének. Kultuszát a kereskedők vitték el Németországba, a tizedik században.
............
A kereszténység, amint a nyugati világ uralkodó vallása lett, átvett pogány ünnepeket és szokásokat. Ezek közé tartozott az északi népek (főleg a vikingek) azon szokása, hogy a téli napforduló idején megajándékozták egymást. Odin, Woden szász istenhez hasonlóan ajándékokkal megrakott szekerén száguldott át az éjszakai égbolton. A kereszténység Szent Miklós (a gyermekek védőszentje) napjához kapcsolta aztán ezt az ünnepet. Innen származik a Mikulás név.
Szent Miklós története és hagyománya a Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.
A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.
Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
A német területeken Mikulás megfelelője a Nikolaus. Nem összetévesztendő a karácsonykor a Jézuska (Christkind) helyett ajándékot hozó Weihnachtsmannal. A protestáns (evangélikus) gyerekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem saját „Pelzetmärtel” néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.
Angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.
Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A finn Mikulást Joulupukkinak hívják.
A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed Moroz újév napján hozott ajándékokat.
A Miklós-nap Magyarországon
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án. A miklósoláskor 1900 előtt a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették és meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy a Mikulás ünnepen történő ajándékosztó népszokás mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.
A Mikulás elnevezései külföldön
Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas, Saint Nicholas
Albániában: Shën Nikollië, Kolli, Koli or Kollit
Arab: Mar Nkoula
Ausztria: Niklaus, Nicolai; Nicolo
Baszkföldön: Olentzero
Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel
Bulgária: Sveti Nikola
Csehország: Svatý Mikkuláš
Dániában: Sinter Klaas, Sint Nikolaas
Észtoszágban: Püha Nikolai
Finnországban: Joulupukki
Franciaországban: Père Noël
Görögországban: Agios Nikolaos
Hollandiában: Kerstman, Sinterklaas (röviden:Sint)
Horvátországban: Sveti Nikola, Božić Bata
Japánban: Santa-szan (サンタさん?), Hoteiosho (ajándékot hozó isten)
Kínában: Sengtan Laozsen (聖誕老人, pinjin:shèngdànlǎorén )
Lengyelországban: Mikołaj, Sweti Mikolaj
Litvániában: Sveti Mikalojus
Luxemburgban: Kleeschen, Zinniklos
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Macedóniában: Sveti Nikola
Marokkóban: Black Peter
Máltán: San Nikola
Németországban: Nikolaus
Norvégiában: Julenissen, Sankt Nikolai, Nikolaj
Olaszországban: Befana, Babbo Natale, San Nicola, San Nicolò, Niccolò
Oroszországban: Gyed Moroz, Svyatogo Nikolaya, Nikolsky, Nikolskaya
Portugáliában: São Nicolau
Romániában: Moș Nicolae, Sfântul Nicolae
Spanyolországban: San Nicolás
Szlovéniában: Sveti Miklavž, Božiček
Szlovákiában: Svätý Mikuláš
Svájcban: Samichlaus
Svédországban: Jultomten, Sankt Nikolaus, Nikolai
Törökszorágban: Aya Nicola
Ukrajnában: Sviatyij Mykolai
(forrás: wikipedia és stnicholascenter.org)
