DJ Mag Top 100 DJ's (2012)

   

http://djmag.com

1997 - től indította útjára a DjMag elektronikus zenemagazin a Dj díjátadóját. Minden évben interneten keresztül lehetettt szavazni a kedvencedre. Toplisták még készülnek (pl:thedjlist.com) azonban ezt tartják kiemelkedőnek: ezért az itt elért első helyezet nagyban befolyásolja a DJ -k karrierjét. Idővel kiegészítették a szavazást egy Top 100 Clubs -al is.

     Az elmúlt években ők lettek az elsők:

1997 : Carl Cox

1998: Paul Oakenfold

1999: Paul Oakenfold

2000: Sasha

2001: John Digweed

2002: Tiesto

2003: Tiesto

2004: Tiesto

2005: Paul van Dyk

2006: Paul van Dyk

2007: Armin van Buuren

2008: Armin van Buuren

2009: Armin van Buuren

2010: Armin van Buuren

2011: David Guetta

2012: Armin van Buuren

     Armin van Buuren az egyik kedvencem: szerintem minden idők legnagyobb trance DJ- je, Tiestót már rég lekörözte. Arminnak köszönhetjük, hogy a trance még él: hiszen a 2005 -ös évtől eléggé hanyatlóban volt.

     Armin van Buuren az idén kapta meg az 5 -dik legjobb DJ-je címet. Nagyban segít neki az: hogy hetente hallható minden idők leghallgatottak trance rádióműsora: a A State Of Trance. Koncertjei felejthetetlenek. 

     A DjMag -ben nagyot csalódtam 2011 -ben (többen is): hiszen az első David Guetta lett. Sokan fel is háborodtak emiatt: sőt még a díjátadón le is hurrogták. Armin van Buuren kezdte lecsítítani az embereket. (ő adta át a díjat)

     Ebben a hónapban adta ki (Armin) a Year with Armin van Buuren dokumentumfilmet. Többek között belepillanthatunk egy híres DJ életébe. A közvetlensége nekem nagyon tetszett. Ebben a filmben látható az a momentum is: amikor Armint felhívják a DJMagtól és közlik vele, hogy ez évben (2011) csak második lett. A reakciója magáért beszél. Előre megmondja, hogy úgy érzi, hogy második lesz és Guetta az első: ez meg is valósul. A filmjéből kivehető a személyísége: amit nem is tagad: Maximalista.

   

     Rátérve a DJMagre : az idei év egyfelől jó volt: hiszen Armin visszavehette Guettától a díjat. Az Armin rajongók minden erejüket összevetve megint első helyre állították királyukat. Az ASOT (vagyis A State Of Trance) mindig fennt fog maradni ... és mindig ugyanazt a profizmust fogja adni: hiszen ahogy Armint ismerem, nem fogja abbahagyni egyhamar: Ő igazán a zenének él. A rádióműsora nekem a kedvencem. Megvan mind, és eddig az egészet meghallgattam: egyszerűen zseniális. Szívesen visszahallgatom a régebbi adásokat is: ez szerintem mond valamit. Nemsokára a 600 - dik részénél fog tartani. (jövőre): Egy igazi fergeteges világkörüli bulival ünnepli ezt meg a rajongóival. (nemsokára beszámoló) 

     DJMag nem azt mutatja, hogy ki mennyire jó DJ : hanem azt, hogy melyik a legnépszerűbb. Az interneten való szavazás megvalósította azt, hogy bárki szavazhat: és emiatt olyan előadók is bekerültek/hetnek a toplistába akik valójában nem is Dj-k. A thedjist.com -on volt ilyen eset. Az Inna valamint az Edward Maya őrület miatt ők is valahogy bekerültek az adatbázisba és eléggé előkelő helyen. A David Guetta eset az más: mint dj jelen van, azonban ki kell jelentsem, hogy vannak sokkal jobb és tehetségesebb is nála. Ha valaki rákeres a youtubon : david guetta live - az megnézheti, hogy milyen ő valójában a koncerteken. Mindenki maga győződjön meg róla, hogy hogyan is teljesít. Lezárva a David Guettás témát is, rátérek a 2012 -es DJMag-re.

     Mindenki utánnanézhet a http://djmag.com/ oldalon a top100 menüpont alatt található toplistára. 2007 -től visszanézhejük ezt a listát. Az idei év listáját én inkább képszerüleg illeszteném be a blogomba és aztán elemezném egy kicsit:

1. Armin van Buuren: megérdemelten

2. Tiesto: ő külön eset. 2003 -ban ért el nagy sikereket. Én is szerettem, a zenéi egyszerűen zseniálisak voltak, a koncertjei pedig fergetegesek. Megérdemelte a 2002,2003 és 2004 -es első helyet. Azonban idővel, pontosabban 2009 - től stílust váltott (sajnos) és emiatt megutáltam. (és minden trance rajongó) A koncertjeire már más egyéniségek járnak mint anno. Az egykori rajongói csalódtak benne, ezért szerintem átpártoltak Arminhoz. Armin lett az egykori Tiesto. Azonban Tiestó ezzel a váltással sok új rajongót szerzett: talán többet is: emiatt minden évben a top3 -ban látjuk. Talán a múltja miatt beleegyezek hogy idén ő a harmadik.

3. Avicii: Mindenki a Levels számával azonosítja. Ezt hallottam mindenhol: igazán megutáltam már. Sokaknak tetszik: főleg a fiataloknak. Engem ez a Guetta, Tiesto, Avicii, Afrojack vs Pitbull zene kiborít: Csúfot űznek az elektronikus zenéből. A profizmus sajnos itt elhanyagolható: rá lehet keresni : Avicii live és mondjuk hasonlítsd össze egy James Zabiela Live- al. No Comment

4. David Guetta : nem gondoltam volna, hogy így lecsúszik: de megtörtént szerencsére. Így is szerintem elég előkelő helyen van. Nyilatkozni róla, már nyilatkoztam eleget.

5. Deadmau5 : eleinte tetszett a Faxing Berlin korszakában: egy egyedi stílust hozott be az elektronikus zenevilágba. Jellemző rá a monotonság: és valaki ezt szereti. Én már valahogy beleuntam, azonban még néha ad ki értékes zenei produktumokat.

6. Hardwell: Electro - House : ami mindent elárul: ma már ez a menő. Van néhány jó számja: de ezzel a pozicióval nagyon nem értek egyet. Valójában nem szeretem a zenéit, de ízlések és pofonok...

7. Dash Berlin: sok rajongója van. Vannak jó számjai, sőt igazi trance klasszikusok is, mint pl a Man on the run. Poziciója megérdemelt. Gratulálok neki.

8. Above and Beyond: ugyancsak: a Top 10 ben a helyük. A Trance Around The World című rádióműsoruk fenomenális. Az ASOT (Armin műsor) után a második leghallgatottab trance műsor.  A zenéi meg hibátlanok: egyik nagy kedvencem tőluk No One On Earth persze a Gabriel & Dresden feldolgozásában. Rádióműsorukat vissza lehet hallgatni az oldalukon http://trancearoundtheworld.com/. Gratulálok nekik.

9. Afrojack: Nem szeretném nagyon elemezni: csak annyi, hogy MI A FENÉT KERES ITT?

10. Skrillex: Ez a hely nagyon de nagyon túlzás. Nem szeretem a Dubsteppet. 

A továbbiakban egy kicsit csoportosítom a dolgokat:

11 Headhunters, 12 Sweedish House Mafia, 15 Steve Aoki, 17 Nicky Romero, 20 Alesso : az electro-house ivadékai. Nem nagyon szeretem ezt a stílust: Az ilyen előadókkal van tele a toplista sajnos.

13 Markus Schulz: Az egyik legkiemelkedőbb trance egyéniség, azonban egyre jobban azt tapasztalom, hogy eltávolodik a megszokott stílusától. Az új albuma, a Scream is ezt bizonyítja: electro-house beütéseket tartalmaz. Én a régi Markust jobban szerettem ...

14 Gareth Emery: Saját stílusa van, és emiatt mindig is nagyra tartottam. Az utolsó nagy slágere pedig egyszerűen zseniális: Concrete Angel

16 Paul van Dyk: A másik nagy Trance nagyágyú. Amiért mostanában nem nagyon produkálta magát: ezért egyre jobban lecsúszik. Még mindig sok PVD rajongó van, ezért nem kell féltsük attól, hogy majd egyszeriből eltűnik a színpadról.

18 Sander van Doorn: külön említeném, hiszen ő nekem egy nagy csalódás. Régebben sokat hallgattam: egyedi hangzása volt ...mostanra már megragadta az electro-house népszerűsége. Sajnálom, de igazán.

19 Aly & Fila: az igazi Uplift Trance (ami a kedvencem) nagykövetei: Egyiptomból. Én a Top10- be szerettem volna látni őket, de értelmetlen előadók miatt ez nem válhatott valóra.

21 ATB: aki engem ismer: az tudja, hogy nagy rajongója voltam. Igen csak voltam, hiszen idővel egy kicsit megváltozott. A régi zenéit még mindig nagyra tartom: 2009 táján azonban mintha el ment volna az esze. Egy olyan stílusra váltott, ami nekem nagyon nem tetszik. Nagyot csalódtam benne ... de ettől függetlenül mindig szemmel tartom és ha egy új albuma közeleg még mindig nagyon várom. Mindig reménykedve hallgatok bele, hogy talán visszajön a No Silence (egyik albuma) -es ATB. Legutolsó albuma ami tetszett az a Distant Earth volt.

22. Ferry Corsten: Markus Schulzzal asszociálnám. Épp az a bajom vele is: a régi jó Ferry már a múlté. Legutóbbi jó számja talán a Made Of Love.

25 W & W: Armin is támogatja őket. Nekem nem mindegyik számjuk tetszik, de ettől függetlenül megérdemelt helyen szerepelnek. (28 Arty-ról ugyancsak ez a véleményem)

Ők azonban nem érdemlik meg: 23 Axwell, 24 Dada Life, 26 Fedde le Grand, 27 Noisecontrollers, 29 Laidback Luke, 30 Kaskade

Ezek közül Dada Life Happy Violence dala valahogy megtetszett: de csak ez.

A következőkben meg egyre több electro-house és Dubstep előadókkal találkozhatunk: ezeket már nem akarnám felsorolni: hanem most azokat említem meg, akiket némiképp szeretek és nagyra tartok:

32 Orjan Nilsen: A helyezéssel meg vagyok elégedve. Sajátos stílus, dalai tetszenek (a régebbiek főleg) 

39 Cosmic Gate: Már évek óta a Trance műfajt képviselik: Én soha nem csalódtam bennük. Lehetett volna egy kicsit jobb helyezésük is.

43: Infected Mushroom: Pozició szerintem rendben: nem sokat hallani róluk, de ettől függetlenül a trance egyik kiemelkedő alakjai.

44: Daft Punk: Ez is rendben van: az utóbbi időben csak a Tron: Örökség betétdalával azonosították őket. A filmben lévő összes zenét a francia duó készítette: zseniálisak. Én nagyon várom, hogy hozzanak ki egy új Daft stílusú albumot.

45: Carl Cox: 1997 - ben ő volt az első helyen. Én nagyra értékelem munkásságát: a rádió műsora is elég jó. Sajnálom, hogy így leértékelődött a DjMag-en.

50: Tenishia: Trance ... még nem halott. A helyezést némileg elfogadom.

53: Bobina: Oroszország legkiemelkedőbb trance előadója. Egyre jobban kedvelem.

55. John O'Callaghan: Nagyon aktív. remixei pedig hihetetlenül jók. Én egy kicsit előrébb tettem volna ... de legyünk reálisak: ebben a zűrzavaros zenei életben örüljünk, hogy a top100-ba bekerült.

58: Omnia: A The Fusion dalával robbant be igazából. Szerintem a múlt év legtöbbet játszott számja volt: Hihetlen jó.

59: Umek: A techno mintha halott lenne: ezt mutatja a toplista is. nagyon kevés Techno, Tech-House Dj-k, producerek vannak... Sajnos

65: Tritonal: Szuper

68: Shogun: Felkapott volt a múlt évben: helyezése szerintem rendbe van.

69: Paul Oakenfold: Egy nagy dilemma számomra: hiszen egyszer tetszik, egyszer nem. A régi számjai nagyon elvarázsoltak: az utóbbi időben azonban egyre kevésszer érzem azt, hogy na ez az Oakenfold ... mna ez igen! : Eléggé lecsúszott, sajnos öregszik is már.

70: Benny Benassi: Még mindig jelen van. Szerintem még élvezi a híres Satisfaction dalának a gyümölcseit. Ad ki zenéket, de szerintem eléggé rosszak: de valakinek biztos tetszik.

     És itt jönnek a trance dj-k: épp ennyire le kell őket értékelni?

71 Tydi, 72 Mat Zo, 77 Andrew Rayel, 80 Myon and Shane 54, 84 Roger Shah, 87 Andy Moor, 89 Richard Durand, 93 Sean Tyas - Többet érdemelnek: valahogy az az érzésem, hogy a trance eléggé visszavonul: és egyfajta underground zene lesz: amit kevesen fognak hallgatni. Sajnos érződik az egész toplistán ez: hogy az electro-house, dubstep: az olyan David Guettás előadók egyre nagyobb sikert tudhatnak magukénak. A House- Progressive-House, Techno, Trance és electronica műfajok leértékelődtek:

John Digweed az egyik nagy kedvencem (aki nem is olyan rég a top5 -ből nem is tudott leesni, ha akart volna sem: ebben az évben a gyalázatos 98 -dik helyen van. Hihetetlen!!! A mai év legnagyobb csalódásom. Barátja Sasha meg a top100-ba sem fért be. Az én általam nagyra tartott James Zabielát pedig még meg sem említik. Mi történt?

Paul Kalkbrenner 91 -dik: Létezik?

A neten meg lehet találni a Top 100-on kivűli helyezetteket: olyan DJ-k szerepelnek itt, amelyek nem érdemlik meg, hogy ilyen hátra helyezzék őket

103 Sasha, 104 Alex M.O.R.P.H., 105 Jochen Miller, 106 Simon Patterson, 113 Leon Bolier, 118 Ashley Wallbridge, 121 Super 8 & Tab, 123 James Zabiela, 124 Daniel Kandi, 126 Matt Darey, 128 Roger Sanchez, 130 BT, 133 Hernan Cattaneo, 134 Arnej, 135 Fatboy Slim, 138 Solarstone, 139 Sven Vath, 147 Kyau and Albert, 148 Joris Voorn - Nem találok rá szavakat. Az elektronikus zene értékeire jobban oda kéne figyeljünk. A Toplista már vagy 3 éve, nem tudja megfelelően elbírálni, hogy ki jó és ki nem: sajnos az emberek hibája: hiszen mi szavazunk. Hol itt a hiba? A csorda szelleme itt is él ...

     Én azonban még mindig megmaradok az igazi elektronikus zenénél : és támogatom kedvenceimet abban, hogy nehogy átváltsanak a mostani divatos zenére: mert akkor az elektronikus zene variáltsága és gazdagsága lassan eltűnik és egy műfajba fog zsugorodni, aminek a neve ElectroGuetta's lesz.

    Némileg megnyugtat az, hogy Armin van Buuren az idén első lett. Gratulálok neki mégegyszer: Nézzük meg mit mondott miután átvette a díjakat:

Zilah és a parkfelújítása

   

     Zilah - a város, kevés parkkal. Így lehetne jellemezni Szilágy megye székhelyét. Nemrég kezdtek neki a felújításnak, hát ideje volt. A park kicsi egy ilyen városhoz képest: az utak rosszak voltak (nagyon), főleg a főútja, ahogy a  fenti képen is látszik. Sokszor meg-meg botlottam a göröngyös járdán. Az amfiteátruma: ahogy a kommunizmus adta, úgy is maradt pedig sok szabadtéri műsornak adott otthont. (rendszerváltás után egyre kevesebbet): ez főleg az állapota miatt tudható be + más világot élünk, Zilah népessége dekulturalizálódik. A park amint már említettem kicsi, kevés paddal.  Nem lehet órákon át sétálgatni benne, hiszen egy 5 perc alatt hosszába végigjárod (és még túloztam is). Nagyon szegényes, nincs benne semmi extra.

A képen a park bejárata látható: az értelmetlen oszlopokkal (a továbbiakban ezt is megemlítem)

     Úgy 5 éve (de lehet több) elkezdték egy kicsit rendberakni:

- új padokat helyeztek el

- a régi játszóteret felújították, de egy idő után megrongálták

- Fedett sportpálya a játszótér mellett: Az így is nagyon kicsi parkot ezzel jobban lekicsínyítették. Tudom, a sport kell és nagyon jó, hogy építenek ilyesmit: de szerintem nem megfelelő a hely. A designról pedig annyit, hogy nem illik a környezetbe: valahogy elrontja az összképet a piros színével.

-  Mini Golf pálya. Közvetlen a fedett sportpálya közelében helyeszkedett el. Helyette jelenleg nincs semmi: csak egy leaszfaltozott pusztaság.

- Szökőkút és a közvetlen környezetében kialakított díszítések: Ez alatt a kis virágdíszeket értem, meg a kis fahidacskát. A híd népszerű lett a frissen házasodottak körében: hiszen aki ekkoriban házasodott mindenki eljött ide fényképeszkedni. Az állapota az idő előrehaladtával némileg alábbhagyott.

A kép a kis fahídról készült: látható, hogy a díszités rendben, azonban a mellette lévő rossz állapotban lévő út rontja az ősszképet

A régi szökőkút

.... gyakorlatilag ennyiből állt a felújítás: de ez is jobb mint a semmi.

- ami kimaradt az az amfiteátrum felújítása (ami borzasztóan néz ki), néhol fák ültetése, az utak rendbetétele (ami drasztikus) stb

+ a park főbejáratának a teljes felújítása : jelentsük ki, hogy eléggé rosszul néz ki. Nagyon, de nagyon nem tetszik : az új projekt szerint azonban ezt is lebontják és egy ilyet fognak helyette építeni :

     Látható, hogy az ívek megmaradnak ... őszintén nagyon remélem, hogy jól fog kinézni. Ilyen amatőr projekt kép után nem tudom kivenni pontosan, hogy mi is lesz meg hogy fog mutatni a való életben.

Teltek az évek, és az Európai Unió megszánt minket. Gondolta magában: szerencsétlen zilahiak, milyen parkjuk van: segítsünk már rajtuk... és megkaptuk (vagyis a primöria) a támogatást. Elészült lassan a terv is, valamint a céggel is megállapodtak.

     Áprilisban itt sétálva tapasztaltam, hogy elkezdték a munkálatokat: feltúrták mindenhol, alig lehetett közlekedni. Nyáron elutaztam 2 hónapra: hazatérve láttam, hogy a park ugyanabban az állapotban van, nem csináltak rajta semmit, csak túrnak össze-vissza, de látszatja nincs. Megkerestem a projektjét, mert már kíváncsi voltam, hogy mit mind csinálnak. Megkaptam: és szomorú lettem, hiszen a munkálatok 2014- re lesznek kész. (de a tapasztalatok szerint el is tolódhat pár évvel).

A parkban sétálva csináltam a régi mobilommal néhány képet a munkálatokról :

Az utat feltúrták: ezért az emberek nagyon nehezen tudnak közlekedni rajta. A képen 1 ember látható csak aki dolgozik.

A távolban nem munkásemberek vannak, hanem két öreg néni beszélget a még megmaradt padon. A látvány ... hm nem tudom mit írjak: valahogy ez a körbekövezett járda nem az én ízlésem: a zöldet jobban szeretem. Remélem, hogy azért a füvet meghagyják.

Ott laknak a munkások, a kék improvizált házikókban. Az utat már feltúrták, ahogy lehet látni, gyönyörű.

Közelebbről a lakóházak. (a munkások más városból érkeztek)

Egy mellékút...

Visszafordulva: még néhány ember veszi a bátorságot és átvágtat a parkon.

Várjuk ki a végét

A játszótér, ami még megmaradt belőle.

2 ember dolgozott épp: az egyik sofőrködött: így nem lesz kész időben, iparkodjatok! A távolban a szürke épület a fedett sportpálya amiről már volt szó: úgy néz ki mintha valami ipari üzem lenne.

És amiért a park kicsi (ahogy már említettem) be is jártam... ezért ennyi képet tudtam csinálni.

      A projektről röviden:

Megkötése: 2011.10.13 Tehát szépen megvárták a telet, és tavasszal már neki is láttak: ez rendben.

Projekt időtartama: 27 hónap : Hogymivan? Hát jó sokat kell várni.

Teljes költségvetés: 4.706.237 lej 

A tervben ezek az újítások vannak:

- régi fák kiszedése: 180 darab (van ennyi fa? - mindjárt megyek és megszámolom)

- a föld és a fű rendbeszedése

- fák, bokrok ültetése: összesesn kb 1500 darab

- kutyák sétáltatására kialakított terület, kerítéssel ellátva

- a közvilágítás felújítása: mozgás szenzorokkal ellátva

- kutak elhelyezése: amiből inni is lehet majd : jó ötlet, csak nagyon költséges (4 forrás)

- szökőkút felújítása: ahogy olvasom a tervben csak egy kicsit helyrepofozzák a régit valamint márvánnyal körbedíszítik: új szivattyúval látják el, valamint a kialakított kis vízesést is helyreállítják

- az utak és az amfiteátrum teljes felújítása !!! - Végre!

- falmászó kialakitása

- bicikliút és parkoló kialakítása

- 5 sakk asztal elhelyezése

- a játszótér felújítása, mini szökőkúttal.

- 71 darab pad, 60 darab szemeteskosár és 35 darab design tárgyak elhelyezése

- Két 2,4 GHz antenna lesz felszerelve, szóval lesz internet.

Röviden ennyi lenne, erre azonban még kell várni 2 évet.

A projektet le lehet tölteni erről az oldalról: http://zalausj.ro/ro/programe.htm

2012 decemberében így néz ki.

Zilah - Az átalakulás

   Zilah Hivatalos Honlapja

Zilah nagy átalakulásokon megy keresztül. Mindenhol fel van túrva, a járdákon alig lehet közlekedni. A munkálatok már hónapok óta tartanak. Lassan dolgoznak - de ezt már megszoktuk. A polgármester választások ideje alatt sok projekt hangzott el: sportlétesítmény építése, fedett uszoda építés, park és a központi piac teljes felújítása valamint az utak rendbetétele. Nem hittem volna, hogy ezek meg is valósulnak... de lassan - lassan úgy látszik mégis.

     Milyen változások következtek be az utóbbi években?

- A Meszes lábánál kialakított rekreációs park, amit Parcul Padure Bradet-nek neveztek el. Játszóterek, padok és utakat építettek... persze nagyon sok pézbe került. Ötletnek jó, azonban ezt inkább a fenyvesben élők élvezhetik.

- Iskolák felújítása: ezt nagyon jól véghezvitték, hiszen több intézmény is kihasználhatta az európai uniós támogatásokat. Legutóbb a Ioan Sima, Mihai Eminescu és a A. P. Ilarian (még tart) iskolákat újították fel. Jól haladunk ez ügyben, azonban sok iskola csak részlegesen lett felújítva. Visszaemlékszem: amikor én 11 -dik osztályos voltam, akkor kezdték el a CNS (Ady, Matek-Fizika vagy valaki Wesselényinek említi - a magyar idők még sokakban jelen van) újítását. Lassan haladtak és sokminden ki is maradt. Sok osztályban ugyanazok a rozoga padok maradtak, a kémia laboron pedig semmit sem alakítottak (lehet már igen). A torna tanárok örültek a legjobban, hiszen a sportpálya és a benti terem került teljes felújításra.

Sikeres felújítás egyike: Gheorghe Lazar iskola, Zilah

- A Meszes Negyed: A polgármester nagyon büszke erre a teljesítményére. Mindennel ellátták: úgymond Zilahnak ez lett a legszebb része. Azonban a lakosság felháborodott, hiszen itt lakik a polgármester is, és persze sok gazdag zilahi ember. Ők persze élhetnek normál környezetben: ahol minden méterbe villanypóznák vannak, az utak nagyon jók és ahol nincs gond az áramellátással és a csatornahálózattal. Sokan válaszokat vártak kérdésükre (miért nem teszi inkább rendbe a többi városrészt): a polgármester pedig semmi szégyen nélkül azt válaszolta, hogy igen kiépítettük és ha még tudunk még építünk ilyen tipusú negyedet.

- Sportcsarnok felújítása: végre elkészült ez is. Sok évi munkálatok után már egy teljesen felújított sportcsarnokba drukkolhatunk a kedvenceinknek. Nagyon rossz állapotban volt, amint lehet látni:

Most azért néz ki valahogy... de nekem nagyon nem tetszik a színe: szerintem egy nagyon gyors projekt volt. Nem szántak rá időt arra, hogy megtervezzék legalább a színét: nekem nagyon de nagyon nem tetszik.

De nézzük a jó oldalát: legalább nem néz ki úgy, mintha valaki bombát dobott volna reá. Örülök, hogy megvalósult ez a projekt.

- Pláza létesítése: Egyre több helyen építenek ilyen típusú komplexumokat. A plázacicák már Zilahon is élvezhetik azt a különleges feelinget, amit csak ők éreznek. (Nem kell a kolozsvári Polusba vagy Iuliusba kocsikázzanak) Én összesen vagy 3 -szor voltam benne. Nem tetszett: kicsi, elég rendszertelen és az üzeletek sem valami jók. Teljes nevén Activ Plazza Mall : Zilah központi részén helyeszkedik el. Már 2006-ban elkezdték a munkálatokat és 2009-ben adták át az új épületet. 5 emeletes, a tetőtéren pedig egy Klub található (neve: Level). 

- Vásárcsarnok:  A központi piacot kiürítették és helyette egy fedett vásárcsarnokot kezdtek el építeni. 

- Zilah elterelőút kiépítése (Centura Zalau): nagy befektetés volt, azonban sokak szerint értelmetlen, Zilah nyugati részén helyeszkedik el: aki nem akar a városi agglomerációba menni, az ezen az utón elmehet Egrespatakig... ??? De minek?

- A megyei korház is kapott némi támogatást. Olvastam, hogy vettek különböző orvosi berendezéseket, ágyakat. stb De ez nagyon kevés: a korház állapota még mindig nem felel meg az európai normáknak, de ez Romániában már szokás. Az egészségügy hanyatlik, talán egyszer az egész korházat majd átalakítják.

     Jó - jó vannak hasznos kis befektetések amint látjuk: de vannak értelmetlenek is. Ezenkívül a munkálatok nagyon de nagyon lassúak:

A jelenlegi projektek közé sorolandó a felkapott forgalomfigyelő webcamerák elhelyezése. Fel van túrva minden: az én véleményem, hogy hasznos ugyan, de nem épp ez a legalkalmasabb időpont e projekt véghezvitelére. Vannak súlyosabb problémák Zilahon, amire évek óta oda se figyelnek:

- utak, járdák megfelelő rendbetétele: ahogy most kinéz az szörnyű.

- a tisztaság, ami szerintem a legsúlyosabb problémák egyike e városban. Nagyon mocskos egyes helyeken: a szelektív hulladékgyűjtés nem ismert. Az utcák tele vannak szeméttel, a zöld területek szintén... a tömházak környékén meg elviselhetetlen. A Zilah patak kinézete meg borzalmas. Egyesek oda dobják a szemetet. Amikor elmegyek mellette megértem, hogy Európában miért nézik le ezt az országot: ilyenkor nem jön, hogy kiálljak mellette: pedig itt születtem, de nem tudok hazafiként viselkedni. Igaz, a legfőbb ok az emberek magatartása, azonban az én optimista hozzáálásommal remélem, hogy ez mihamarabb megváltozik. Mit lehetne ez ügyben tenni?

     Megismertetni a lakókkal különböző projektek révén, hogy a környezetünk tisztasága és épsége fontos! A parkban például rendszeresen lehetne szórólapokat osztogatni és elmagyarázni az embereknek ezt a dolgot. Itt csupán az a baj, hogy nemtudom, hogy egyesek megértenék-e, vagy meg akarják-e érteni? Az én optimista hozzáálásommal remélem, hogy azért e város lakossága rendelkezik valamilyen rejtett intelligenciával.

     Amiért a román ember sokszor nem hallgat a szép szóra büntetni kéne őket, aki pl elhajít valamit az utcán. 

     A szemételszállító (és takarító) cég teljes átalakítása vagy felszámolása. Sajnos itt a mi városunkban nincs konkurencia ezért lazák és nem végzik elég jól a munkájukat. A szelektív hulladékgyűjtés is részben az ő feladatuk lenne.

- Épületek felújítása (főleg a tömbházak): Hihetetlen, hogy néznek ki. (főleg a Dumbrava negyedben) El kéne indítani egy tömházfelújítási projektet: az európai unió szerintem ezt is támogatná. Egyes lakók megunták már a várakozást és nekiláttak saját pénzükből szigetelni a részüket. Ez azonban oda vezet, hogy a tömházak színe lépésről - lépésre változik: és egyes lakók akiknek nincs elegendő pénzük, hogy belemenjenek ilyesmibe, azok kimaradnak a felújításból:

     Megoldás: a támogatás. Egy törvényt is be kéne vezetni ez ügyben, hogy ne színezze mindenki olyan színre a részét amilyenre akarja.

- Munkahelyek biztosítása: általában minden román kisváros ebben szenved. Nem tud munkahelyeket biztosítani a lakóknak: ezért sok fiatal külföldön keres megélhetést. Zilah is ide sorolandó, csak a Silcotub és a francia Michelin tartja életben ezt a várost.

- Szórakozási lehetőségek majdhogynem nincsenek. Ez ügyben is kéne valamit tenni. A mozit vagy 5 éve megszüntették, helyette egy club nyílt Hollywood néven. Eleinte jól ment, de pár évre rá bezárt. Ha kimész a városba nem nagyon van mit csinálj: elmehetsz mondjuk egy clubba vagy beülhetsz egy pizzázóba. Egyéb opció nincs. Színházi előadás ritkaságnak számít.

- Tömegközlekedés: eleggé rossz. A buszokra sokat kell várni és a minőségük sem a legtökéletesebb. Nemrég vettek vagy 5 autóbuszt, amely még türhető: de nagy szerencséd kell legyen, hogy épp aznap, abban az órában kifogjad. Nem egyszer mentem Kolozsvárra és vártam a buszt, hogy vigyen fel a fenyvesbe. Csomagokkal meg a laptoppal a hátamon fel kellett üljek egy kis mikróbuszra.

     Végszóként kijelentem, hogy Zilah sok problémákba ütközik. Ennek ellenére túl lehet valahogy élni az itt töltött időket. Remélem, hogy ezekkel a projektekkel amit véghezvisznek/vittek élhetőbbé teszik majd városunkat... de várjuk ki a végét.

Képek forrása: Google Images

Telefonjaim az évek során ... Androidra Váltás

     Az évek során a képen látható mobil telefonokkal rendelkeztem. 

     Mire is kell mobiltelefon? Telefonálásra és sms írásra: azonban a mai világban ezek a kütyük másra is képesek. Megjelentek az okostelefonok, amelyek egy pentium 4 -es számítógép (sőt egyes drágább smartphonok 2-3 magos processzorral rendelkeznek) teljesítményére is képesek. Megváltozott a világ, a körülöttünk lévő dolgok megokosodtak. A mobiltelefongyártó cégek pedig hihetetlen iramban gyártják ezeket a készülékeket.

     Az én telefonjaim bemutatása előtt egy kicsit kitérek a mobilszolgáltatókra.

Romániában a Connex (Vodafone elődje) volt az első mobilszolgáltató, (1997) A francia Orange nemsokára rá jelent meg a román piacon, és rögtön kielőzte vetélytársát. Emlékszem, hogy akkoriban a hívások centekre mentek. A mai percbeállításos rendszer már megszokott. Elképzelhetetlennek tartjuk már, hogy a mobiltelefonunkon ne legyen valami opció, de sok országban nincsenek még ilyen beállítási lehetőségek és még a mai napig is tarifákkal rendelkeznek. Nincs már olyan probléma, hogy: ne beszélj sokat, mert lemegy a centem!  Átlagosan 2000 percet lehet beállítani (román szolgáltatóknál) kedvező áron: ezt a mennyiséget pedig nehezen lehet lebeszélni. Legalábbis én így vagyok vele, igaz, hogy nem szeretek hosszasan diskurálni. Jelenleg Orange még mindig a vezető poziciót foglalja el a román mobilszolgáltatók piacán. Utánna a Cosmote ( Cosmorom -ot váltotta le 2005-ben) és a Vodafone áll. (ugyancsak 2005-ben lépett a román piacra a Connex helyett). Még voltak és vannak is próbálkozások új mobilszolgáltatók részéről, azonban eddig ez a 3 a legnagyobb. A Zapp-ra lehet még emlékszik valaki: jó szolgáltatást biztosított és a hálózata is nagyon szépen kiépült az évek során. A versengés miatt azonban leszorult.
Ami új és szerintem nagyon is piacképes: az RDS-RCS által kínált Digi Net Mobil Internet, amelyet hát én is használtam 1 évig. Kötsz velük 1 év hűségidőt és cserébe kapsz egy USB Modemet ingyen (amit majd vissza kell adj 1 év után) és mindössze 15 lejért (3 euró) hónaponta használhatod bármennyit és persze bárhol ahol van Digi 3G - s lefedettség. Nagyon jól megy (más mobil nethez képest) és aki sokat utazik annak ajánlom, hiszen a román piacon ennél olcsóbb és jobb mobilinternet nincs. HSDPA technológián alapul a sebessége pedig 7,2 Mbps: hónaponta kapsz 5 GB -ot és ennek az elhasználása után lecsökken 256 kbps-re. Nagyon is elfogadható: főleg okostelefonokon tökéletes. (persze nem árt ha van egy Dual Sim-es telefonod, hogy ne mind cserélgesd a kártyákat) A mobilszolgáltatás területén is eléggé halad felfele, hiszen 2 euróért korlátlanul hívhatod a Digi hálózatban lévőket, a hálózaton kívülieket pedig elfogadható percdíjakon. Ez a szolgáltatás nagyon is tökéletes, ha pl. a családod is bekapcsolódik ebbe a hálózatba vagy épp a barátnőd, barátod: akivel a legtöbbet beszélsz. 

     A szolgáltatókról ennyit. Most pedig bemutatom azokat a telefonokat, amelyekkel én rendelkeztem az évek során.

     13 éves voltam, amikor beléptem a mobiltelefonok világába. 2000 táján a mobil piac még csak a kezdetleges fázisban volt. Visszaemlékszem azokra az időkre: szép volt. Az osztályban (7 -be járhattam) kevésnek volt mobiltelefonja, de lassan-lassan mindenki szert tett legalább egy nokia 5110-re. A nagy divat akkoriban a Nokia, az Alcatel, a Siemens és a Sagem volt. Ezek voltak a jók ... Ma már ezek közül csak a Nokia tudott némileg versenyben maradni.

    Nokia 5110: az első telefonom. Az akkoriak között a legjobbnak számított. Igaz, egy kicsit nagyobb, vaskosabb volt a többiekhez képest, de megérte: hiszen egy nagyon jó készülék volt. Még most is megvan valahol... és működőképes!!! Ezen futott a Snake 1.0 verziója. Rengeteget játszottam rajta , koptattam a gombokat keményen: dehát akinek volt ilyen az tudja, hogy nem lehetett abbahagyni. Adtuk át egymás telefonját, és próbálkoztunk, hogy meg tudjuk-e dönteni a rekordokat

    Nokia 3310: Mindenkinek volt ilyen telefonja. Ha nem 3310-es akkor 3330- as vagy 3410 - es amelyek nagyban hasonlítottak egymáshoz.. Jó kis telefon volt, talán ez volt a Nokiának a legsikeresebb készüléke. Az üzletekben sok kiegészítőt lehetett hozzá kapni. Cserélhetted a külsejét, mindenki az ízlése szerint egyedivé tehette. Különleges volt ...

    Alcatel OT 311: Ez volt az első telefon, amit vettem és úgymond nem örököltem. A bemutatott telefonok közül ezt és az új telefonomat vettem saját pénzből. A többi 8 -at pedig, vagy a testvéremtől kaptam vagy éppenséggel elcsereberéltem más típusokra.  Nem voltam úgy oda (és a mai napig sem) a telefonokért.

Ez a kis Alcatel első ránézésre megtetszett.  Nagyon kicsi volt, könnyű és vékony. Hátránya: a középső menü gomb (a multifunkciós le-fel és menü parancsokat végzett el) egy bizonyos idő után már nehezebben reagált. Volt rajta egy nagyon hosszú Marióhoz hasonló ugrálós játék, amin rengeteget játszottam. Szerettem: hamar a szívemhez nőtt (húúú de megható). Még  mai napig is gondolkozok rajta, hogy hol is van ez a telefon. Sehogy se jut az eszembe, hogy kinek adtam, vagy hova tehettem. Nosztalgiázni még elnosztalgiáznák vele az biztos.

    Nokia 5210: Kaptam, nem használtam sokat, mert nem nagyon tetszett. Gumis volt: leejtetted és állítólag megvédte az ütésektől. KB 3310 -es gumibevonattal.  Egyedisége csak a hamar szétszerelése (ahogy a 4- dik képen is látszik) és a gumírozott külsejében rejlett.

    Nokia 1110: A tesómtól kaptam olaszból egyik karácsonyra , vagy a szülinapomra. (összemosódik, hiszen szülinapom elég közel van a karácsonyhoz) Ezúton köszönöm nagyon szépen és pesze a többi telefont is!!! (egy részét) Ez a telefon nagyon de nagyon jó: és a mai napig is sokan használják. Nincs rajta net, nincs rajta Videó player vagy a fene tudja még mi, de amiről a telefon kéne szóljon, abban tökéletes: és talán a legjobb. Lehet rajta beszélni, sms-t írni, van naptár rajta, hogy megnézd épp milyen napra esik szilveszter, van ébresztőórája, mna meg a felső részén egy kis égő... ami elemlámpaként funkcionált. ... minek kell ennél több? Az akkumulátora pedig hihetetlen volt: nem hazudok!: 2 hétig bírta feltöltés nélkül. A mai 1 napos üzemidejű okostelefonok irigykedhetnek... azonban változnak az idők ... és amiért én támogatom a fenntartható fejlődést: túladtam kb 1 év után rajta.

Nokia 2610: Testvérem ajándéka. Remek készülék. Funkciója hasonló az 1110-hez. Akkumulátora is hasonló erősségű volt. (ez is eltartott minimum 1 hétig) Ami nagyon tetszett benne, hogy már lehetett rajta hallgatni rádiót, aminek nagyon örültem: na meg színes kijelzővel rendelkezett. (nagyon kezdetleges) ...  de fenntartható fejlőőő...igen jött az újabb modell

Nokia 1680: cserebere: 2610-es helyett: mp3, kezdetleges VGA kamerával is rendelkezett már. Sajnos hiába tudta már ezeket a funkciókat is: nekem nem tetszett: gyenge volt: és a külseje hamar tönkrement. Akinek kell: megvan darabokban.

Sony Ericcson K300i: ez már jobb: első Sony telefonom. Menüje más mint a megszokott Nokiának, ami tetszett is. Valahogy már beleuntam a monoton Nokia menübe: ez a k300i model pedig épp jól jött. Híres modell volt 2005 táján, csak az a baj, hogy én 2010-ben használtam: de amint már említettem engem nem érdekelnek az ilyen divat őrületek.

Nokia N70: Ez már volt valami. Elég sokat tudott a 2005 kiadásához képest. A sógoromtól kaptam, ő nem használta ki a funkcióit: ezért nekem adta. Sok ideig tetszett, azonban egy idő után már bosszantott. Nagy telefon, nem fért a zsebembe. Nagyon hamar lemerült (1 nap), pedig még okostelefonnak sem lehet mondani. A zene lejátszása bozasztó volt: egy külön az N Nokiákhoz gyártott fülhallgatóval lehetett hallgatni: amit nagyon el is csesztek: kényelmetlen, és jó nagy volt (mindig esett ki a fülemből). Az ára ennek ellenére nagyon borsos volt sok éven keresztül. Némileg 2009-ben csökkent. Az akkori időkben ritkaságnak számított a 3G és a frontális kamera miatt.
Videóbeszélgetésekre tervezték és főleg üzletembereknek ajánlották.
Az n70 -esnek a funkcióit én sem tudtam kihasználni: hiszen nem volt hogy: Videóbeszélgetést nem tudtam folytatni senkivel, hiszen imserőseim között senkinek sem volt ilyen telefonja, zenét nem tudtam hallgatni, hiszen a fülhallgató mind esett ki a fülemből, csak ritkán interneteztem vele, hiszen elég kényelmetlen volt rajta a böngészés. Amit igazán kihasználtam az a 2 megapixeles kamerája volt, hiszen megfelelő fényviszonyokban elég jó képeket lehetett vele készíteni.

Volt egy kis félretett pénzem és gondoltam itt az alkalom, hogy lecseréljem. A kritériumaim ezek voltak:

- márkás legyen

- legyen rajta mp3, és menjen bele bármilyen fülhallgató ... 3,5 mm

- touchscreen: hogy haladjak a korral

- legyen legalább 3 megapixeles kamerája

- tartson legalább 2 napig az aksija

és ami a legfontosabb volt: ne legyen nagy: mert nem szeretem a jelenleg divatban lévő nagy képernyőjú okostelefonokat. Valahogy nem értem a nagyságuknak a lényegét. Mit akarnak rajta csinálni?

Ezért 2 telefon jött szóba: Samsung Galaxy Mini és Sony Xperia X10 Mini Pro.

     Szerencsémre vagy nem: Az Xperia X10 Mini Pro-t vettem meg. A boltokban megközzelítőleg 700 lejbe kerül (150 euró). De minek adjak ki ennyit ha meg lehet venni okazii.ro -n? Használtan megkaptam 300 lejért (60 Euró) : memóriakártyával, töltővel és eredeti fülhallgatóval. Az illető vigyázott rá, és eléggé újnak nézett ki. Nem volt semmi baja: igaz nekem is szerencsém volt, hiszen az ilyen oldalakról nem ajánlott venni ilyen dolgokat. Sokaknak írtam és alkudtam: Van aki hamar beleegyezett még az 50 lejes engedményembe is, ezért az én furfangos okazii taktikám miatt az ilyet nem vásároltam meg. Ez a srác mindössze 20 lejt engedett az árból: megmutatta kamerán és mondta, hogy nincs semmi baja: eladja, mert akar venni egy új telefont. Kérdezgettem tőle össze-vissza : válaszokból általába megállapítható, hogy titkol - e valamit vagy sem. Megvettem és boldog vagyok. Az okaziin még volt egy mini pro- s : 400 ért adta volna a telefont. Lealkudtam 350-re, de egy kis beszélgetés után rájöttem, hogy nincs minden rendbe azzal a telefonnal. Rá egy hétre a jóslatom bevállt: már az árát levitte 199 - re, és odaírta, hogy a képernyője meg van karcolva +  a billentyűzete nem világít.

     Boldog tulajdonos lettem: nagyon szeretem ezt a praktikus kis mindenttudó kis készüléket. Először egy kicsit féltem, hogy nehezen tudom majd megszokni az androidot: de nem, nagyon egyszerű és praktikus. Már tudom, hogy miért vállt ennyire híressé. Egyszerűen zseniális. Hamar meg lehet szokni-tanulni. Én már 1 nap után megtanultam és teszteltem egy csomó dolgot rajta. Pl. Már az első héten rootoltam és megpróbáltam feltenni az Ice Cream Sandwich új Androidot. Az instalalás után azonban nem indult el a telefon és újra kellett tegyem a 2.1 es gyári verziót a Sony Update Service programmal. Ezt az új Android átváltást azért szerettem volna véghezvinni, mert sajnos a programokat nem lehetett telepíteni a memóriakártyára, hanem csak a csekély 128 MB -os telefonmemóriájára. De annyit böngésztem fórumokon, hogy végre találtam egy jó kis programot, amellyel a feltelepített dolgokat áttehetem a memóriakártyára: Link2SD alkalmazásról beszélek: a többi SD-s áthelyezéses App nem működik, csak újabb android verziókkal. Szerencsémre megtaláltam ezt a progit és már teljesen meg vagyok vele elégedve.

     Tetszik benne, hogy kicsi, elfér a zsebemben: és ennek ellenére mindent tud. Stabil és a Wi-Fi is nagyon jól működik. Ami még nagyon hasznos benne, az a Qwerty kicsúsztatható billentyűzete, ami nagyon hasznos sms-s íráskor, internetezéskor és persze chatelés során. Hiába kicsi, hamar meg lehet szokni. A kamerája 5 megapixeles, nagyon jó képeket csinál. Az üzemidejére sokan panaszkodnak fórumokon. Igen, 1 napot tart kb ha sokat járkálsz vele és be van kapcsolva a wi-fi : de ez már minden okostelefonnak az átka: meg kell szokni. Én vettem egy másik akkumulátort 25 lejért (nem eredeti, hanem valami Cuwan márka), ami az olcsóssága ellenére rendesen működik. Egyszerre azonban 1 -et használok. Nem váltogatom őket: hanem az egyiket rendesen feltöltöttem és ha valamiért a telefont nem tudom feltölteni, hamar átcserélem.

     Mit szoktam rajta csinálni? Filmezni, néha rádiózok, netezek rajta ha nem vagyok otthon... meg össze-vissza nyomkodom. Eddig még csak ismerkedek vele: még új. Ami biztos, hogy ez a telefon sokáig a tulajdonomba lesz: szeretem. Az iPhoneokat meg csak hasznáják a nagymenők: nekem nem tetszik és nem azért, mert nincs rá pénzem. Másra is kölhetném a vagyonom: legyünk komolyak annyiba kerül mint egy jó fajta i7 -es processzorral ellátott notebook?

     Dehát ez a világ,  bármiben találsz hibát ... semmi sem tökéletes : csak anyám töltött káposztája: nyámi - nyámi!

    

Parco Nord Milano - Biciklizés

A nyári milánói látogatásom során alkalmam volt ezt a gyönyörű parkot végigbiciklizni. Ritkán volt olyan nap, hogy kihagytam a biciklizést (pl: megbetegedtem vagy nagyon esett az eső). Általában délután 5-6 körül indultam útnak és úgy 8 körül értem "haza". Élvezet volt itt biciklizni: bicikliutak mindenhol, zöld táj, barátságos emberek és nyugalom. 

    Egy kicsit elkanyarodva a témától, a világon sok szép park van. Általában a nagyobb városokban nagyobb kiterjedésűek, a gazdagabb vidékeken pedig egyértelműen szebben kiépített parkok találhatóak. Vegyük sorba a világon számontartott legnagyobb parkjait: (megjegyzem, hogy ezek városi parkok, és nem rezervátumok)

1.Northeast Greenland Park: a világ legnagyobb parkja. Grönlandban található, területe 972 000 négyzetkilóméter.

2.Central Park: New York városa megérdemel egy ekkora méretű parkot. Lakosság száma miatt egy ilyen méretű park kötelező. Szépségében sem marad alul, hiszen sokan a legszebbnek tartják számon. Látogatók számát tekintve világelső.

3.South Mountain Park: Arizona

4.Chapultepec Park: Mexikóváros

5.Metropolitan Park: Santiago

6.Bitsevsky Park: Moszkva

7.Fairmount Park: Philadephia

8.Stanley Park: Vancouver

9.Washington Park: Denver

10.Kings Park: Ausztrália

     Ez a toplista (amit a neten találtam) azonban valószínű, hogy nem fedi az igazságot, hiszen vannak olyan kritériumok, melyek szerint változnak ezeknek a sorrendje. Amerika büszke arra, hogy sok, nagy és persze szép parkja van, ezért egyes toplisták inkább amerika szagúak. Nem is csodálom, hiszen USA - ben és Mexikóban nagyon sok park található, valahogy ott odafigyelnek erre. Rendezik, fejlesztik és van amelyiket bővítik, hogy egy kis plusz területtel feljebb kerüljön a ranglétrán. Az emberek pedig hasznot tudnak húzni ebből , a vállalkozók pedig (ha épp azon a területen van valami befektetés, ahol park bővítés kerül szóba) nem nagyon örülnek az ilyen kezdeményezéseknek.

Másik szempont, hogy a toplistákban gyakran belekerülnek rezervátumok is, amelyek hát az urbánus parkokat messze felülmúlja területileg. Ezért inkább megemlítem a következő parkokat is:

Silesian Culture and Recreation park: Katowice, Lengyelország

Phoenix Park: Dublin, Írország

Golden Gate Park: San Francisco

Lincoln Park: Chicago

Richmond Park: London

és kihagyhatatlan a sokak által a legnagyobbnak titulált Chugach State Park, Alaszkában.

     A fentebb felsoroltak hihetetlen nagy kiterjedésűek (átlagosan 2000 hektár). Az én általam látogatott Parco Nord "csak" 640 hektár ugyan, de a lakosság szempontjából (Milánó) bőven elegendő. A mai világban a városokban elengedhetetlenek a zöld területek : hiszen itt tudunk egy kicsit kikapcsolódni, nyugodtan biciklizni-futni-piknikezni. Kikapcsol, feltölt energiával és megnyugtat. Valahogy szerintem boldogabbak is az emberek, ha a városukban van egy megfelelő park, ahova kijárhassanak. A biciklizésem során itt azt figyeltem meg, hogy mindenki vidám, nyitott és felszabadult. Romániában ez máshogy működik. (nemcsak ez) A parkban gondterhelt emberekkel találkozok: leülnek a padra és beszélgetnek a problémákról. Biciklizni általában nem lehet. (pl: a bukaresti Herestrauban meg van tiltva a biciklizés, A másik dolog meg, hogy sok román parkban nincs is bicikliút meg a nagysága nem elég nagy ahhoz, hogy egy jót lehessen tekerni. 

Az általam végigbiciklizett Parco Nord egy külön eset: és a következőkben ezt fogom bemutatni. (Végre!!!)

Az általam letekert út. (kinagyítva látszik a piros vonal): ahogy a neve is elárulja, Milánó északi részén helyeszkedik el. Amiért én Bressóba tartózkodtam a testvéremnél elég könnyen meg tudtam közelíteni. Általában Cusano Milaninótól kezdtem a napi túrámat. Megjegyzem, hogy ezt az utat volt amikor kétszer is végigtekertem egy nap. A piros vonal nem megy egész Milanó központjáig: oka annyi, hogy eléggé forgalmas, és a bicikliút nem folytatódott tovább. (át kellett volna menjek egy másik részre)

Készítettem még egy nagyított felvételt a google earth segítségével, ahol a középpontban kivehető a park kiterjedése. Bresso mellett jobbra látható a legnagyobb része, azonban folytatódik egy kicsit délen (Bresso alatt), ahol különböző összefüggő zöld övezeteket  lehet felfedezni. 6 nagyobb kiterjedésű rész van, amely mindegyik a maga hangulatában egyedi. Változatos, egyik részen sűrű fenyves, másik tisztás, harmadik meg tele tavacskákkal stb

Kezdődhet a biciklitúra képekben!!!

     Cusano Milanino : kis község Bresso után. Az egyik nap fedeztem fel. Láttam egy zöld hidacskát és kíváncsi voltam, hogy hova vezet. Gondoltam megnézem. Nagyon szép, nyugodt kis község. Bicikliút (amint látszik a harmadik képen) közvetlen az autóút mellett helyeszkedik el. Tökéletes!!! Romániában ez nem valósítható meg: főleg az emberek miatt: hiába csinálnának ilyen utat, észre sem vennék (vagyis helyesbítek: nem akarják észrevenni), hogy ott bicikliút van. Parkolnának rajta, vagy előzésre használnák. Itt a bicikliseket általában tisztelik. (azért vannak itt is kivételek)

     Cusano Milanino gyönyörű. Házakkal van tele. A képen a tűzoltótornya és a temploma (Paolo Cibulo) látható. Az emberek barátságosak és vídámak. A parkja nemrég volt felújítva (google street-en épp meg lehet nézni, hiszen épp a felújítás közepette haladt át rajta a Google kocsi), eléggé ötletesen lett megoldva: középen helyezkedik el, hosszú ívben: mellette pedig mindkét oldalon autóút. (és persze bicikliút) Nincs nagy forgalom, hiszen általába csak az itt lakók közlekednek. 

     A biciklizést egész Olaszországban támogatják. Ilyen dolgokat lehet látni mindenhol, ami Romániában ritkaságnak számít.

     Kicsi kis község, ezért a körbetekerése után haladtam tovább: jöhet maga a Parco Nord. (amit a második képen lévő tábla is jelez) Biciklizésem során nem ütköztem akadályokba, csupán a gyorsan futkározó kis gyíkokra (főleg itt volt a bokroknál), amelyeket könnyen le is taposhatod a kerekeddel, ha nem vigyázol rendesen.

    A hídról letekerve, jobbra lehet látni Bressót, ahol én is tartózkodtam: Milaninóhoz hasonlóan nyugodt, békés és szép kis település. 

Nem messze található a bressói kis repülőtér is.

És el is kaptam egy landolást. Persze ne várjunk Airbusos repülőkre... hanem ilyen mini változatokat lehet csak látni.

Távolba belezoomolva látható Milánó magas épületei.

És meg is érkeztem a park legnagyobb részéhez. Kis kutacskák találhatóak mindenhol. (számmal és Parco Nord logóval feltüntetve) Aki véletlenül megszomjazik futás közben, bátran ihat belőle. Én is ittam: amit felfedeztem, hogy nem mindegyik kút egyforma. (van amelyik hidegebb)  És van itt még egy kis tavacska, amiben halak is úszkálnak. Mesterséges ígyhát nincs benne semmi egyedi: azonban épp elegendő. Az idén nyáron ültették a képen látható fákat. Jó, hogy rájöttek, hogy így szebb lesz: hiszen elég puszta ezen a részen a vidék, s a tóparton nincs árnyék: nagy melegben pedig elég kellemetlen tud lenni.

     Szökőkút (alsó kép): a nagy melegben ide szoktak ülni, feküdni vagy épp az idősebbek ezt a helyet válasszák, hogy egy jót sakkozzanak. A bicikliútat látjuk, a rendezettséget látjuk... a zöld megvan : így néz ki egy park. Szemetet nem lehet látni, csak cigicsikkeket: hiszen az olasz törvény szerint még nem büntetik a ledobását, de be akarják vezetni. De ez sem probléma, mert gyakran tisztítják. De azért inkább ne kelljen már ledobni ... 

Biciklijavító és kölcsönző autómata. Lefényképeztem az árakat is ha valakit érdekelne.

És lassan búcsuzok is ettől a részétől. A másik "részlegbe" azon a zöld hídon kell átmenni: itt minden zöld, még a híd is! :))

És ezen az úton kell lejönni... és megérkezel a rucák birodalmába, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni (tó rucákkal)

Itt található ez a romos épület, ami még különböző eseményeknek is otthont ad. Tele van graffitizve és egy egyedi képet ad a területről. 

A második képen meg Balsamo és 3 pad. (nem I-pad)

Az egyik kis rucás tavacska, sajnos csak a kisebbiket fényképeztem le. Ami még kimaradt: 2 tavacska teknősökkel meg halakkal és egy bicikli versenypálya ami a képen látható út végén helyeszkedik el.

És ... jön a másik rész, és persze, hogy megint egy zöld hídon kell áttekerni. Itt megálltam és lefényképeztem a tájat. Távolban látható az Alpok, amely van amikor tisztán szokott látszani: most épp nem az a nap volt. 

És a hídról le.... húúú itt mentem mindig a leggyorsabban: jó kis sebességet lehet felvenni. A táj megint más: némiképp puszta, de rendezett. Jobbra meg játszóterekre lehet bukkanni. Na, de aztán ha jó nagy sebességet felveszel és nem akarsz megállni ... megjárod (főleg a biciklid) hiszen itt található a park legelhanyagoltabb útszakasza. (a többi részén minden OK) Sajnos itt a fának a gyökérzete nem bírta tovább és azt gondolta, hogy feltúrja az aszfaltot. 

A fenyves részlegbe sajnos egy közlekedési gócponton kell átmenni. A távolban a második képen látható egy kis zöld terület: mna az már a parkohoz tartozik. 

Változatos itt is a táj. Az utolsó képen lévő hely volt a kedvencem. Tiszta fás övezet, kikövezett utak, nyugodt kis vidék. Itt mindig leültem egy padra és megpihentem egy kicsit. Vettem a legközelebbi kútból egy kis vizet és iszogattam. 

Rátérve az emberekre. Láttam 80 éves joggingoló embert fülébe fülhallgatóval. Láttam öreg nénikét ahogy tekerte a biciklijét és közbe a mellette tekerő nénikével beszélt. Láttam fiatalokat, akik szaladtak, bicikliztek, tornáztak boldogan. Nem érdekelte őket, hogy hogy néznek ki. Nem vette fel a legjobb Armani trikóját, hogy megmutassa hogy ki is ő valójában. Sokan tornáztak semmi szégyen nélkül: bárhol. Hasizmot csináltak a legközelebbi padon. Kutyák is voltak, szabadon: de nem ugattak rád. Meg se mukkantak, hiába majdnem belehajtottam egy pitbull - ba. Fékeztem, ahogy csak tudtam. A kutya csak nézett: mit fékez ez a barom. De még meg sem ugatott, hanem ment tovább. 

  

Még amit be szeretnék mutatni, hogy a Parco Nordból lehet menni egyenesen Milánóba bicikliúton (ezt is nemrég készítették el) 

Ugyebár, ugyancsak egy zöld hídon kell átmenni.

     Látható, hogy a bicikliút rendesen ki van építve. A gyalogosaknak is van elég helyük, hogy elférjenek: ezért nem nagyon sétafikálnak a kerekpárosok között. Mér megszokták, hogy "én itt szabad menjek, ők meg ott". Megjegyzem azt is, hogy olaszba majdnem mindenkinek van biciklije.  Sokan azzal mennek a munkába (még öltönyös business embert is láttam kétkeréken jönni haza a munkából diplomata táskájával), sokan bevásárolnak vele, és sokan csak fogják a biciklijüket és kimennek vele a legközzelebbi parkba és olvasnak vagy laptopoznak, vagy mittudomén. Nálunk ez nem szokás. A Kauflandba is menjünk kocsival, hiába csak egy kenyeret kell vegyünk. Mindenhova kocsival... mert az a jó: kényelmes. Hűlye vagy? Biciklivel? Igen! Miért nem tehetnéd meg. 

Az utolsó kép a hídról készült és Milánónak az északi részét lehet látni.

Megjegyezném, hogy nemcsak ennyiből áll a park, hanem vannak olyan helyek még amit nem fényképeztem le: így is szerintem eléggé sok képpel illutráltam a kieterjedését. Azonban amit még meg kell említsek azok a kertek:

Ezen a képen van is egy. Sok ilyen kertecskét lehet találni. bekerített, vízzel ellátott (mellette WC) kis összefüggő parcellák. Egy ekkora terület, mint ami a képen is látható, (a daru alatt zöld kerítéssel) kb. 7 személynek elegendő. A települések külső vidékén lehet rájuk bukkanni. Általában az idősebbek kapnak egy ilyen részt ingyen, hogy elfoglalják magukat. Termesztenek amit szeretnének. Biciklivel szoktak kimenni. A felszerelésüket ott hagyják (van egy raktár), hogy ne kelljen minden alkalommal cipelniük a kapát meg az ásót. Praktikus és ez egy jól meggondolt kis projekt, amit a kolozsvári önkormányzat is tervez. (de mikor valósul meg?) 

     A bejegyzésem itt a végéhez is ért. Reméletőleg nem untattam kedves olvasóimat. A bejegyzésem hosszúsága is arra mer következtetni, hogy az olaszországi utam során a park tetszett a legjobban (hiszen pl a Lago Maggioréról nem is írtam). Igen: ez tetszett a legjobban, itt töltöttem az időm meghatározó részét, és merem állítani, hogy ha még megyek, akkor folytatom a kalandozásomat csak ott: a Parco Nordban.

 http://parconord.milano.it

A képek sajátok: tehát minden jog fenntartva!