Videó 007 / L'art pour l'art Társulat - A pofon egyszerű

A felvétel 2017. január 20-án készült a Budapest Bábszínházban. Televíziós felvételt 2017. június 30-án sugározták a Comedy Centralon
Sajnos a felvételt bármikor törölhetik tulajdonjog megsértése miatt.

A L'art pour l'art társulat az egyik kedvenc magyar színtársulatom. Amikor kicsi voltam alig vártam, hogy megjelenjen a TV -ben (M1) Besenyő Pista bácsi és Pandacsöki Boborján. Mindig nagyot nevettem a szüleimmel együtt, ők is élvezték.
A Magyar Televizió 1991 - ben kezdte el sugározni a Vastyúk is talál szeget műsorukat. Sokan nézték és nagyon sikeres volt - főleg azért mert az abszurd humor addig ismeretlen volt a magyar TV nézők körében. Az egyedi humorukkal és produkciójukkal színt hoztak a hazai humor és színjátszás palettájára. A sorozat minden részét a társulat írta.
1998 -ban az MTV a Kulcs műsora 5 perces Besenyő család-jeleneteket adott elő, valamint Pethő Zsolttal és Szászi Mónival kiegészülve újraindították a Vastyúk is talál szeget műsort. (4 epizód)
2000 - 2002 között a tv 2 -őn lehetett követni a Nooormális?! címen futó műsorukat. 
2011 - ben újból MTV -re kerültek Banán, pumpa, kurbli című sorozattal. (összesen 9 rész, 50 perces műsoridővel)
Jelenleg a Comedy Centralon láthatóak.

Tagok : Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Th. Zsolt, Szászi Móni
Korábbi tagok: Bálint Bea (1986–1987), Galla Miklós (1986–1996), Nagy Natália (1988–1997)

....................................................
Az abszurd humort játszó L'art pour l'art Társulat 1986-ban alakult, akkor még Laár pour Laár Társulat néven. Egyedülálló produkciójukkal új színt hoztak a hazai humor és színjátszás palettájára. Alkotóműhelyükben sok eredeti ötlet, poén-felfedezés született, amelyek országunk kulturális hétköznapjaiban, a gondolkodni, és a nyelvvel játszani szeretők körében kisebbfajta művészi forradalmat indukáltak.
Első műsoruk - amelyet a Török Pál utcai Pinceszínházban mutattak be - valójában Laár András önálló estje volt, és az ő abszurd verseire épült. A művészcsoport a nagy sikerek nyomán arra az elhatározásra jutott, hogy új, közös előadóesteket hoz létre. Ennek megfelelően 1987-ben L'art pour l'art Társulat névre keresztelkedtek, amellyel jelezni kívánták, hogy csapatmunkában folytatják tovább.
Előadásaikat a kezdeti időszakban elsősorban egyetemisták, főiskolások látogatták. Második törzshelyük a Közgazdaságtudományi Egyetem klubjában volt. A fiatalok özönlöttek fellépéseikre, körükben vált először népszerűvé a L'art pour l'art.
A mindig telt házas előadások és a fergeteges siker azonban sokáig nem győzte meg az akkori televíziós szakembereket arról, hogy a Társulat a képernyőn is hasonló eredményekre lenne képes. Véleményük az volt, hogy a műfaj, amelyet képviselnek, csupán egy szűk réteghez szól. (Ez a téves minősítés sok értelmiségi okoskodó agyában még a mai napig tartja magát. Az állítás cáfolata ott ül az összes társulati előadás nézőterén, zömmel fiatalok, de a legkülönbözőbb életkorú és foglalkozású emberek személyében.) A Káprázat című rövid filmszösszenet (a Megengedett sebesség című műsor részeként), és egy kis tévés játékfilm (Jön a medve) elkészítésének kivételével – amelyek létrehozásában nem kaptak szabad kezet – hosszú évekig nem jutottak komolyabb megjelenési lehetőséghez a legnagyobb médiában. 1991-ben tört meg a jég: a L'art pour l'art elkészíthette első, önálló tévéműsorát. Hamar kiderült, hogy a televíziós formanyelv nagyon illik hozzájuk, sőt az új lehetőségek teljesen újszerű megoldásokra sarkallták a kreatív csapatot. Sok-sok képi ötlet, addig nem alkalmazott vizuális poén jelent meg műsoraikban.
És aztán 1994-ben megszületett a Besenyő család!
Törvényszerű volt, hogy a képernyő műfaját ízlelgető, állandóan kísérletező L'art pour l'art kreativitása meghozza igazi gyümölcsét. Az akkor még csak "geg-girl"-ként, íróként közreműködő Szászi Móni alapötlete, és a közös kidolgozás nyomán indult útjára a népszerű abszurd "szappanopera", amely egy csapásra országos népszerűséget hozott a Társulat számára. A L'art pour l'art divattá vált. Már nemcsak a fiatalok kedvencei voltak, hanem minden korosztály kedvelte őket. A Besenyő család szójátékai szállóigék lettek. 1996-ban Kaposvárott, helyi tanárok kezdeményezésére országos Besenyő Fesztivált rendeztek, amelyen középiskolások mérték össze tudásukat új Besenyő jeleneteikkel, ill. a "klasszikus" Besenyő jelenetek eljátszásával. Egyetemisták, főiskolások vizsgadolgozatokat írtak a Besenyő család nyelvi leleményességeiről, elemezték szokatlan szó-kreálmányait, és jeleneteinek meglepő poénmechanizmusait.
A Társulat tagjai persze nem hitték soha, hogy ők találták fel Magyarországon az abszurd humort, vagy hogy szójátékaikkal felfedezték a "spanyolvigaszt", hiszen mindig is hangsúlyozták, hogy a nagy magyar írók, előadók (Karinthy, Kosztolányi, Nagy Lajos, Örkény, Alfonzó, Hofi stb.) már jóval régebben, és nem is akármilyen színvonalon megtették ezt. Ugyanakkor az is elvitathatatlan, hogy mégis valami egyedit, különlegeset produkáltak. Azt is sokszor nyilatkozták, hogy téved az, aki a szójátékokkal, a nyelvi humorral azonosítja őket, hiszen az csak egy kis szelete munkásságuknak. Fontos tudni róluk, hogy az aktuálpolitikát és a közéletiséget mindig is nagy ívben kerülték alkotásaikban, és hogy sohasem mások kárára nevettettek.
A L'art pour l'art lemezek aranylemezek lettek, televíziós műsoraik bekerültek a legnézettebb műsorok közé. Kétségtelen, hogy a Társulat eredetiségével beíródott a hazai humor nagykönyvébe. A Rádiókabaré 1998-as és 2010-es Humorfesztiválján (melyeknek zsűrijében Dolák-Saly Róbert is jelen volt) erősen érződött a Társulat hatása: a pályaművek jelentős részébe bekerültek a l'art pour l'art-os jellegű poénok és az abszurd nyelvi fordulatok. Még a reklámiparra is jelentős hatást gyakoroltak, hiszen a plakátok és a tévés reklámszövegek hirtelen, soha nem tapasztalt mennyiségben kezdték ontani a szójátékokat.
Azonban - ahogy az az autentikus, újdonságot hozó művészi megnyilvánulások hatásaként szokott történni -, sajnos megjelentek a Társulatot kifejezetten utánzó próbálkozások a médiákban, amelyek előszeretettel használtak/használnak "ismerős" megoldásokat, amivel viszont nem használnak sem a közönségnek, sem a magyar humornak.
A Társulat sikerei ma is töretlenek. 1994-től állandó törzshelyük a Budapest Bábszínház, de vidéki színházakban is rendszeresen fellépnek. (pl.: Győri Nemzeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, stb.)
1996-ban és 1997-ben személyi változások történtek a Társulat háza táján. A közönség, sőt a szakma is azt hitte, hogy Galla Miklós, majd Nagy Natália távozása a Társulat végét jelenti. Csak azok bizakodtak a túlélésben, akik közelről ismerték a művészcsoport belső működését, hiszen tudták, hogy az alkotófolyamatban meghatározó szerzők a csapatban maradtak, nem beszélve arról, hogy a később csatlakozó Szászi Móni a legtermékenyebb szerzővé nőtte ki magát. A Társulat tagjai - Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni - nemcsak előadók, hanem mindannyian írók is.
Együttműködésük jó példája annak, hogy hogyan lehet látszólag teljesen más kulturális értékek iránt elkötelezett, más mentalitású művészek alkotásait egy közös mondanivalóban megfogalmazni. Dolák-Saly Róbert tudományszerető, szkeptikus világszemlélete, Laár András idealista, buddhista alapokon nyugvó életfelfogása, Pethő Zsolt pacifizmusa és Szászi Móni humanista, kiváló közösségi szelleme különleges egységgé formálódik munkáik során.
Színházi estjeiken, televíziós műsoraikban kizárólag csak saját írásaikat adják elő. Ilyen értelemben a L'art pour l'art Társulat a színtiszta magyar abszurd humort játszó színház egyetlen képviselője.
A Társulat művészi megnyilvánulási lehetőségeit jelentősen tágítja az, hogy tagjai nagyrészt zenészek. Így nemcsak színházi esteket játszanak, hanem, ha kedvük tartja, élő koncerteket is adnak zenésztársakkal kiegészülve. Különlegesen sokrétű és sikeres művészi teljesítményük elismeréseképpen 1997-ben megkapták az év legjobb produkciójának járó Huszka Jenő díjat (Artisjus).
Az évtizedek óta állami támogatás nélkül (!) működő vándorszínház a maga nemében szinte példátlan sikersorozatának egyik titka valószínűleg nem csak az, hogy mindig nagy műgonddal, igényességgel készültek a közönséggel való találkozásokra, hanem az is, hogy egy olyan, más produkcióktól eltérő, sajátos világot teremtettek, amely egyedülálló a hazai színházi, írói, zenei és előadói palettán.
(forrás: http://www.lpl.hu)
....................................................


Elérhetőségek

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.