Vége van a nyárnak...

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy elbúcsuzzunk a nyártól.

Rövid voltál, s úgy elröpültél. Nem is tudtalak megfelelően értékelni.

Úgy elfelejtettelek, hogy még nyaralni se mentem el.

Most aztán fognak hullani a falevelek meg jön a hideg szellő ... az iskolások újból futkározni fognak az utcán. És utánna meg a hideg tél ... 

De aztán újból kivirul minden - és jön a kedvenc évszakom a tavasz. 

De mindegy is: mert minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az őszt is szeretem ...  de a telet már nem. És nem azért mert karácsony ... hanem azért mert kurva hideg van és nem lehet menni sehova. Hull a szaros hó ...  meg mindenhol licseg - tocsog. Ha valami kisebb városban vagy falun élnek még szép is lenne. De nagyvárosban a tél nem ér semmit.

Azonnal felolvad a hó - és utánna persze nem takarítják el: hanem hagyják úgy szépen elolvadni.

Mna mindegy vége a nyárnak: az a lényeg.

Itt van ez a vers is, hogy legyek egy kicsit költői.

Tessék:

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének: 

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra: 

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc: A cinege cipője