Megkaptam...

... a régi ellenőrzőimet. Megtartottam, hogy legyen egy emlék, igaz már foszlik széjjel, de azért a jegyek még kivehetőek. 
Az általános iskolát a zilahi 1 -es (Iuliu Maniu) -ben végeztem: eleinte jól mentek a dolgok. Első osztályban első tanuló voltam, másodikban második, harmadikban harmadik és így tovább. (na nemépp. 6 dikban 3 dik voltam) Akkoriban még a fizikát is szerttem. A tanárnő engedélyezte a szorgalmi feladatok készítését. 10 feladat egy tízes. Így, valahogy mindig kihoztam a 8-9-10-es átlagot. 
... de térjünk vissza az 1-4 osztályhoz: tanitó nénim Szász Katalin: még most is megismer, pedig eléggé megváltoztam. Jó volt, rendes, kedves ... és mindig mosolygott. Itt van (ebből a periódusból) az ellenőrzőm egyik kiemelt oldala:



Egy 9 -es kivételével: mind 10-es. Nem szerettem tanulni a verseket: mindig gondot okozott. Unalmasnak tartottam, bemagolni őket : de kényszerítették, még a licis években is. 

Azután jött az 5-8 osztály. Osztályfőnököm Vida Zoltán torna tanár volt. Jó volt, eleinte mindenkinek készített ilyen dolgokat:


A sarkokat én firkáltam össze: apukám aláírását próbáltam utánozni. Amiért nincs most radírom , nem tudtam kitörölni. Mindenkit ilyen gépelt értesítésekkel kitüntetett, a rossz tanulókat meg megdorgált.


5-8 -ban eléggé jól tanultam (olyan top 12): elégségesen: volt olyan tantárgy amit nem kedveltem, ezekből persze rossz jegyeket is kaptam. A földrajz iránti érdeklődésem ekkor kezdett felfokozódni. Szabó Árpád tanította: mindig jó jegyeket kaptam: szerettem, mindig tanultam: ezért nem tudott megszívatni. (de mondjuk nem is akart). Volt egy német tanárnőnk 6 -dik osztályban: elfelejtettem a nevét: aláírása Sz. K. : valami Katalin. Szorgalmi feladataimmal megőrjítettem: mindig készítettem: ezért kénytelen volt 10-esekkel elhalmozni. Megjegyzem, hogy ennek ellenére nem tudok németül: csak csináltam a feladatokat, hogy legyen sok 10-sem:


Azután  jött a képességi vizsga (így hívják magyarul?: románul capacitate). Elég jó eredményeket értem el: ezért be is kerültem, no stress in the CNS School. Megtartottam a vizsgatételeket. Hááát... nem biztos, hogy most megtudnám oldani őket? Beteszem a mateket: kommentbe kérem a megoldásokat (aki meri megoldani). Megjegyzés: 5-8 as anyag!

Kattints a képre, hogy látható legyen!

A vizsgák könnyűek voltak. Ezt a metek tesztet, majdnem tökéletesen megcsináltam (1 feladat kivétel) ezért úgy emlékszem 97 pontot kaptam rá. Igaz, hogy eléggé fel is készültem rá, sőt még magán órákra is jártam Antal Annamária matek tanárnőhöz. 
... és aztán jött a liceum. 
Az Ady, vagy Wesselényi, vagy Matek-Fizika ... vagy ahogy jelenleg nevezik: Colegiul Național Silvania Zalău. Mindenki mondta: ez a tuti suli: nr 1 in the city. Hát elhittem, és beiratkoztam a Terészettudományok szakra. Két magyar tagozat van  jelenleg is: a matek-infó (B. osztály) és a kémia-biosz (H. osztály). A matek miatt az utóbbit választottam, de lehet jobb lett volna mégis az első. Jó volt, főleg az iskola melletti élet. A hétvégi kiruccanások az osztállyal: az Imbissben való pizza evések, mna meg a rendszerinti Club T -be menés  pénteken és szombaton. (és nem csak) Az osztály jó volt: még sok emberrel most is tartom a kapcsolatot. Na de visszatérve az iskolai tanulmányokra. Itt egy kicsit romlottak a jegyeim. Voltak elég szigorú tanáraink. Nem adtak könnyen 10-est. Ilyen volt pl: a német tanárnő, a híres fizika tanárnő, és a kémia (osztályfőnök) tanárnő. A legjobb tanárok: az én véleményem szerint a történelem: László László, a biológia: Tőtős Zoltán, a magyar: Szabó Katalin és a matek: Kiss Gyula voltak. 
A biológiát nem nagyon szerettem, de mégis a tanár stílusa, és tanítási kompetenciájának köszönhetően mégis megmaradtam valamivel. Még most is tudom mi az az aorta, hány lebenye van az agynak, mi az a mitokondrium és még sorolhatnám. Jól adta le a leckéket: nagyon precízen és rendszerezetten. 
A történelmet szerettem: megkedveltem és a mai napig foglakoztat ez a tudományterület. 
A magyart szerettem. A háziolvasmányokat egytől egyig elolvastam. Jelenleg is sokat olvasok, csak nem regényeket, hanem tudományos szaklapokat, cikkeket, újságokat ...
A matekről meg annyit, hogy nem voltam soha jeles : de szerettem a matek órákat. 1-12 osztályban jó tanárokat fogtam ki: akik normálisan megmagyarázták, nem voltak szigorúak (csak ha kellett) ...
Tanulmányaim említettem: közepes. Kaptam valamelyik évben valami kitüntetést is, de az nem annyira lényeges.


Kéremszépen : ilyet is kaptam 9 -dikben: magyar olvasóimnak lefordítom: ez egy dícséret az igazgatóságtól: amiért 9 -dik osztályban nem volt egy hiányzásom sem.
Na de álljon meg a menet: megtudtuk, hogy 10 igazolatlan hiányzás még megengedett (11- től vonhatják le a magaviseletet) ezért jöttek a szokásos elalvások, az iskola mellé menés, vagy csak nem akarok feleni németből ezért lógjunk el és menjünk az Imbissbe eset:

A lógások között ez a német órai volt a legszörnyűbb, beírta (hogy a izé egy meg) az osztályfőnök szépen az ellenőrzőnkbe (aki ellógott) így:


De ez még nem semmi: a következő német órán a tanárnő szépen az ő stílusában jól megszivatott (aki ellógott: azt hiszem 5 -en) minket. Kihívott szépen felelni: és sorba kaptuk a 3 vagy jobb esetben a 4 eseket.
És a német óra számunkra egy kín lett: egy írtózatos nyelv vállt számunkra. A németről pedig lassan -lassan kialakult egy véleményem, amit a következő kép is szemlél:


Ajajajj az a német!
Ennek ellenére bavallom, hogy többet érsz vele, mint az angollal. Ezért aki teheti: próbálja elsajátítani.

... és a sok jó és rossz után jött a nagy vizsga: (Bac) ami tűrhetően sikerült, de azt már nem mutatom be.
Beiratkoztam a kolozsvári Földrajz egyetemre (sajnos) + pedagógiai modul és aztán meg folytattam a mesterit ugyanott (sajnos) : Turizmus és területi fejlődés szakirányban. Azigen!
17 év tanulás: az eredmény: egy csomó diploma és annyi. Köszönöm ezt a mostani elkúrt rendszernek!

Végezetül itt egy melódia: ha már visszaemlékeztem ezekre az időkre: legyen egy retró román dal:


0 comments:

Megjegyzés küldése