25 éves lettem

   
A családunkban egy különleges nap a január 10. Különlegessége abban rejlik, hogy apukám is e napon ünnepli a szülinapját. Nyugodt, megfontold, vídám, időnként csendes (na jó általában mindig) személyiségek vagyunk. Sokan azt tartják rólam, hogy nem beszélek, nem lehet velem kommunikálni. Ez egy kicsit máshogy van. Amikor egy közösségben nem beszélek az annak tudható be, hogy nem érdekel a téma amiről épp szó van, vagy nem érzem jól magam a társaságban. Megeshet az is, hogy van egy sokat beszélő személy, ilyenkor én inkább nem szólalok meg, mert nincs miért. Leginkább az olyan társalgásokat szeretem, amelyek kiegyensúlyozottak. A "be nem áll a szám" személyeket valahogy kerülöm. Az ilyenek mindig magukat helyezik a középpontba. Mindig az a jó és helyes amit ők mondanak- és persze akkor meg mire érvelni, meg veszekedni velük? - nem érdemes. A legalkalmasabb az, ha valaki figyelemmel meghallgatja a másik mondanivalóját.

A személyiségem az évek alatt egy kicsit változott. Szüleim mondták, hogy relatíve jó és szófogadó gyerek voltam. A nővéremmel akadtak némi problémák, ő egy kicsit rosszabb volt. (remélem ha olvasod nem haragszol meg) Az általános iskolás évek alatt ,, egy kicsit jár a szám'' stílust vettem fel. Beszóltam a tanároknak , csináltam néhány rossz dolgot is, mintha nem is én lettem volna. A középiskolától azonban kialakult a jelenlegi személyiségem. Csendes, nyugodt, megfontolt, vídám, gondolkodó stb (így mondják a többiek) A beszólások részben megmaradtak. A magyar órákat nagyon szerettem, sokat olvasok (főleg licis éveim alatt). Még én is meglepődtem, hogy hány remekművet lapoztam át. Ha elmentem egy kirándulásra, könyvel mentem. Megragadott az irodalom: és nem bánom a rá fordított időket. A magyar tanárnőmet szerettem, lehetett vele viccelődni.
De miért mesélem ezeket? Elragadott a múlt. Tény, hogy a bőbeszédű emberek nem kedvelik a nyugodt jellemű embereket. Ezért: az osztályfőnöknőmmel voltak nézeteltéréseim. Bevallom én sem kedveltem őt. 9 -dik osztály, azt hiszem második órán történt. Első felelés: hát ki más Bíró Zoltán. Ötöst kaptam nagy feszültségek árán. (nem tetszett neki a jellemem) Egy tanárhoz nem illő módon viselkedett, bevallom nem nagyon tanultam, csak átnéztem, de ahogy lezajlott ez a felelés felháborító. Magyarán a személyiségem lerombolása ment végbe. Az ő fejébe szerintem ez zajlott le: " hogy lehet ez az ember ilyen nyugodt? " "hogy a fenébe tud ilyen halkan beszélni?" - há baszki nem tanultam - ordibáljam a marhaságaimat?  Látszott rajta, hogy felmérgelődik. (remegések, emelkedett hangvétel, fejjel való értelmetlen bólogatások) Egy tanár nekem ne legyen ilyen indulatos. Nem szabad, bármi történjen az osztályban. Érdekes, hogy a többi tanár nem kötött belém, csupán ő. Nem tudtam megkedvelni, sajnálom... és persze a kémiát is megutáltatta velem.
     Az egyetemi évek alatt: egy kicsit toleránsabb lettem mások iránt, megtanultam, hogy az életben mindenért kűzdeni kell.
     ... és sajnos csak az 5 év képzés után döbbentem rá, hogy a román felsőoktatás azért nem épp a legjobb. Hiába végeztem el a mesteri képzést és szerintem a doktorit is hiába végezném el. A szakmámban nem találtam állást. Mehetek Hot - Dog- ot árulni a sarki büfében. Ez a rendszer, meg kell szokni. Emiatt az utóbbi időszakban jellemem egy kicsit szomorkássá vállt.

     25 év ... eltelt. Ez az időszakom tanulással telt el. Az én felfogásom szerint az élet egy nagy tanulás. Én a közeljövőben autodidakta módon még belekóstolok néhány tudományterületbe.
    25 év ... a társadalmi normák szerint egy új stádium kell kezdődjön: munkahely, családalapítás, létfenntartás, megöregedés, nyugdíj. Mindenki maga választja meg a normáit. Munkahely: munkanélküliség, Létfenntartás: miből ha nincs munkahely? Nyugdíj: honnan, ha nincsenek aktív dolgozók akik a nyugdíjunkat megalapozzák?
Marad a családalapítás... lassan-lassan a megöregedés és az élet vége.
Ok. Megvolt a depresszív hangulatváltás is, jöhet az élénkítő szülinapi reminder.

Szülinapjaim: nem szoktam ünnepelni. Csupán a mágikus 18 -at tartottam meg (ezt is azért mert mindenki megtartotta és meg kellett hívni a barátokat stb) Amiért azonban apukám is január 10 -én született, ezért az ünnepléseket nem tudom elkerülni. Mindig eljön hozzánk keresztanyám, és anyukám egyik legjobb barátnője és felköszönti apukámat (és ha már ott vagyok engem is). Persze régebben sokan jöttek el az ünnepi vacsorára, csakhát az idők folyamán a rokonság megcsappant.
A majoratos (románul 18 évet betöltő szülinapi bulik) partyk nagyon jók voltak. Minden hónapba akadt 1-2 buli, jókat szórakoztunk... csak hamar elmúlt. Egy kis érdekességképpen feltöltök néhány képet az én piros 18 -as szülinapi bulimról. (húúú a fenébe már 7 éve történt)

Híresebb nevén: Bede- 2-dik unokatestvérem és barátom.

Egybe tartottuk a szülinapunkat

A Két Zoltán

A szülinaposok meg Music Dj :))) 
Mna csak ezek a képek voltak fenn a facebookomom, restelem előbányászni a DVD -t amin rajta van az összes: ezért be kell érni ezekkel a minimalisztikus fotókkal.

A tegnapi szülinapomat figyelmen kívűl hagytam. Bulit ha megtehetném rendeznék, mert jók voltak. Amiért nem tudok házibulit csapatni (még: majd ha külön lakás meg fizu lesz akkor igen) ezért marad a nem érdekel teóriájú ünneplés. Ennek ellenére mégis készült tegnap egy fotó (amit megosztok: mert miért ne?)

A képen Én: szüleim jobb és bal oldalon, valamint ülve: a német Gerhard bácsi, aki minden évben V.I.P. vendég. Keresztanyám sajnos nem tudott eljönni, mert Magyarországon tartózkodik jelenleg. 
     
Gerhard bácsiról annyit, hogy a fentebb említett anyukám barátnőjének az élettársa. A szülinapok ily módon német és magyar nyelven folynak nálunk. A karácsonyfát általában meghagyjuk a szülinapunkra is, azonban az idén valamilyen oknál fogva apám megfogta és kidobta. Ej ej: és én csak most veszem ezt észre. 
Végezetül köszönöm azoknak akik felköszöntöttek személyesen, telefonon, facebookon, és azoknak is akik nem. (de nekik miér is köszönném?) Köszönöm még, hogy élhettem eddig, viszonylag jól. Köszönöm Anitának és nővéremnek a skypos Boldog Szülinapos éneket. Köszönöm az ismerőseimnek, és barátaimnak  akik facebook nélkül is megjegyezték a szülinapi dátumomat. Mna de elég legyen már! 

A képen látható tortából még van (én már nem eszem az édességet, ezért is maradt meg), szóval aki siet, még kaphat egy szeletet: banános, mandarinos, tejszínes Biró torta. 

La revedere!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.