A román nemzeti ünnep: Lucian Mindruta példaértékű bejegyzése a Facebookon

   

December 1. A románok ünnepelnek: A Nagy- Románia megalakulása (1918 december 1): Erdély, Havasalföld és Moldva Románia részévé vált. További információkat a google segítségével meg lehet tudni: én másra térnék ki.

     Tudjuk, hogy az erdélyi magyaroknak ez a dátum gyászt jelent. Sokan még visszakívánják a magyar időket, de vannak akik már megszokták a helyzetet és élnek a román barátaink között boldogan és egyetértésben. Nem szabadna gyász legyen ez a nap számunkra, hiszen mi itt élünk, és ez a mi ünnepünk is. Félre kell tegyük büszkeségünket és patriotizmusunkat. Nem tudom, hogy mikor lesz ebben az országban egyetértés a magyar és a román nemzetiség között, talán soha. Sokan a parázsra még dobnak fát, hogy égjen, lángoljon az a tűz. Ilyen helyzetek alakulnak ki pl: a román nemzeti ünnepen a magyarok részéről, amikor is sok helyen magyar zászlókkal jelennek meg, hogy azért a románok ne ünnepeljenek oly nyugodtan. A másik oldalról a magyar nemzeti ünnepen szoktak tüntetni. Úszítanak és úszítunk. 

Sokan nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy Erdély magyar kézben volt sok évszázadon át. Ennek ellenére kiharcoltuk magunknak, hogy emberként kezeljenek ebben az országban. Ki kell jelentsem, hogy igen megvannak a jogaink és mégis még ott van az a parázs, amely bármikor fellobanhat. Az ilyen magatartásokat elvetem, mindkét oldalról. Legyen már eszünk, és ne foglalkozzunk már az ilyesmivel. 

      Lucian Mindruta az antena1 hiradóját szokta vezetni. Tegnap a facebook oldalán egy meglepő bejegyzést tett közzé. Kivételesen most nem a románokhoz szólt, hanem a kisebbséghez. A bejegyzés román nyelven :

Dragi prieteni maghiari, germani, turci, tatari, bulgari si evrei...

De ziua noastra, as vrea sa stiti ca va multumesc. 

Va multumesc, dragi magiari pentru frumoasele orase din Transilvania, pe care poate ca puteam sa le pastram mai bine. Va multumesc pentru ca stiu cat de greu e in ziua de azi, cand noi sarbatorim o patrie mai mare, sa nu va ganditi ca voi v-ati ales doar cu o patrie mai mica.

Va multumesc, dragi germani. Nu doar pentru castelele teutone si cetatile voastre taranesti la care ne ducem copiii in week-end, uitand adesea sa le spunem cine le-a facut, dar si pentru regele pe care ni l-ati dat: Carol I de Hohenzolern. Datorita lui avem o tara mare, cu reguli pe care inca incercam sa le respectam!

Va multumesc, dragi turci si tatari: voi adaugati mirodeniile Orientului. nu doar in mancarea pe care o numim nationala (a voastra, de fapt), ci si in felul nostru de a fi: Nastratin Hogea e si-al nostru!

Va multumesc, dragi bulgari, ca ati putut sa treceti peste pierderea provinciei Dobrudja acum 100 de ani, ca sa avem si noi iesire la mare (desi, uite, ca tot la voi tragem!).

Va multumesc si voua, dragi evrei, atat de prigoniti, pentru ca ne-ati dat atatea generatii de doctori si profesori si matematicieni si poeti. Va multumesc pentru Tristan Tzara (a fondat curentul dadaist, prima miscare artistica globala in care avem si noi un intemeietor), dar si pentru Mihail Sebastian, tratat atat de rau de generatia bunicilor mei...

Va multumesc tuturor si-mi pare rau ca atitia ati plecat! 

Si-mi pare rau ca destui dintre cei care au ramas nu se simt mereu cofortabili in Romania pe care am construit-o. As vrea doar sa stiti ca pentru mine, e si tara voastra. Mai bogata pentru ca sunteti. Mai frumoasa pentru istoria pe care o reprezentati. Mai saraca atunci cand nu mai sunteti sa munciti si sa visati alaturi de noi.

M-am gandit sa va spun asta, intr-o zi cand auzi incontinuu si peste tot doar cuvantul "roman". 

Pentru mine, Romania e intreaga doar cu voi!

Maghiari si germani si turci si bulgari si tatari si evrei...

Megpróbálom lefordítani: azok számára akik nem értenék : és persze kínlódás számukra a google fordítóval végigolvasni:

Kedves barátaim magyarok, németek, törökök, tatárok, bolgárok és héberek ...

A mi születésnapunkkor, szeretném, ha tudnátok, hogy köszönöm.

Köszönöm, kedves magyarok a gyönyörű városokat Erdélyben, amelyeket talán jobban meg kellett volna őrizzünk. (vagy kell) Köszönöm, mert tudom, hogy nehéz nektek, amikor ünnepeljük a Nagy Romániát - ne gondoljátok hogy a tiétek ettől kisebbé válik.

Köszönöm, drága németek. Nemcsak a kastélyok és a teuton várak miatt, ahova a gyermekeinket visszük el hétvégenként, és sajnos gyakran elfelejtjük megmondani, hogy ki is építette őket. Köszönöm azt a királyt is akit adtál nekünk: Carol I. Hohenzollern. Miatta van egy nagy országunk és vele együtt a szabályok, amelyeket még mindig próbálunk betartani!

Köszönöm, drága törökök és tatárok: Ti fűszerezitek be az országot egy kis keleti hangulattal. nem csak az élelmiszerrel, amit mi nemzeti ételünkként tartunk számon (a tiéd, valójában): Nastratin Hogea a miénk is!

Köszönöm, drága bolgárok, amiért beletörödtetek Dobrudzsa elvesztésébe 100 évvel ezelőtt, hogy mi is rendelkezzünk egy kis tengerparttal (de látjátok: mégis hozzátok megyünk fürödni a tengerpartra).

Köszönöm nagyon, kedves héberek, hogy oly sok kitünő orvosokat és tanárokat és matematikusokat és költőket adtál nekünk. Köszönöm, Tristan Tzara -át (dadaizmus úttörője), de Michael Sebastian -t is ...

Köszönöm mindenkinek, és sajnálom, hogy oly sokan elmentetek!

És sajnálom, hogy akik még maradtak nem mindig érzik kényelmesen magukat Romániában, amit felépítettünk együtt. Csak azt akarom, hogy tudjátok, hogy nekem ez a ti országotok is. Gazdagabb veletek, mert azok vagytok. Szebb is a történelem azáltal amit képviseltek. Legszegényebb akkor, amikor már nem dolgoztok és nem álmodtok velünk. (hogy jobb legyen az ország)

Azt gondoltam hogy elmondjam ezt nektek, ezen a napon amikor állandóan és mindenütt csak a "román" szót hallod.

Számomra Románia csak veletek teljes!

Magyarokkal és a németekkel és a bolgárokkal és a törökökkel és tatárokkal és héberekkel ...

     Ez már az én írásom. Annyit fűznék csak hozzá, hogy ezt amikor olvastam: egy kicsit megnyugtatott. Látván, hogy egy román nemzetiségű személy ilyet ír, önbizalmat adott. Talán nem is vagyunk mi kirekesztve? Talán a románok lelke mélyén ott lapulnak az ilyen gondolatok, csupán nem akarják ezt kimondani? Félnek attól, hogy Erdélyt elvesszük tőlük? Nem lenne az szebb és értékesebb, hogyha szépen élnénk az életet ebben az országban, csiszolnánk együtt Románia jövőjét? Vajon a világba nem néznék ezt jó szemmel? Példát mutatnánk olyan országoknak mint Amerika, ahol még mindig jelen van ez a fajta megkülönböztetés. Nyíljon ki már a szemünk és vegyük észre a valóságot. Éljük az életünket barátságban, békében és háború nélkül.

Ezzel a bejegyzéssel kívánok minden román nemzetiségű embernek Boldog December 1-et : La Multi Ani, Dragi Romani!