Gondolatok a világról

   

     Valahogy egyre jobban azt érzem, hogy régebben sokkal jobb volt mint most.
    Az idősebbek egyre azt hangoztatják, hogy bezzeg a Ceausescu időkben meg tudtam venni ami kellett, elmehettem nyaralni, tudtam venni kocsit, voltak munkahelyek, lakást biztosítottak... stb Igazuk lehet hiszen rengeteg munkahely volt, lakásra mindenki szert tudott tenni, az ipar az aranykorát élte, volt gazdaság. A francia forradalomból elhíresült Liberté, Égalité, Fraternité, ou la mort! mottó tartalmát azonban mi (a kommunista Románia) nem vettük teljesen át. A szabadságot és a testvériséget az akkori hatalom, valahogy nem kedvelte : és így mi rabok lettünk: nem szabadok!

Nekem szerencsém volt, hogy épp a forradalom környékén születtem (1988) és nem élhettem át ezt az egyesek szerint borzalmasnak vélt időszakot. Szerintem szerencsém volt: igaz most nincs munka, a gazdasága az országnak tart a 0 -hoz, bürokrácia van és van ahol súlyos nyomor. Azonban a szabadság elvileg létezik ami az egyik legfontosabb dolog egy élhető társadalomban. A határok megnyíiltak: és bárki oda mehet ahova akar. Az Európai Unióba való csatlakozás során pedig sok új lehetőség látott napvilágot. Sokan azonban így sincsenek megelégeve és ezt meg is értem. Nincs tökéletes társadalom, bárhova megyünk vannak problémák, azonban van ahol több és van ahol kevesebb. Országunk szerintem a közép kategóriába sorolandó. Élni lehet valahogy, munkahelyek elvileg vannak (de valójában üres halmazt képez), a környezet élhető. Mindig mikor felháborodok azon, hogy milyen rosszul is lehet ebben az országban élni, elképzelem magam előtt azokat a helyeket, ahol sokkal rosszabb: és megnyugszok, hogy azért itt nincs háború, van mit egyek (még!), van iható víz (ingyen!), vannak iskolák, ha beteg vagy meg tudnak gyógyítani (elvileg) és azért már mindenkinek van számítógépe is. Sok helyen az emberek nagyon borzasztó körülmények között élnek. Sokan attól kell rettegjenek, hogy épp nem zúdul e rájuk egy bomba... sokan vannak: többen mint gondolnánk.
     De szépen ki van ez találva: vannak a gazdagok és a szegények. Kevés ember kezében van a hatalom, egy szűk réteget képeznek. Azt csinálnak amit akarnak. Ott indítanak háborút, ahol jónak látják, úgy tartják fogva a társadalmat ahogy akarják. Van ahol élhetőbb környezetet biztosítanak a por népnek, van ahol pedig nem, hiszen tudják, hogy ők úgyse fognak fellázadni. Élhetetlenné vállt a Föld, ennyi embert nem képes fenntartani, amit már egyre jobban érezhetünk. 2011 -ben a világ népessége meghaladta a 7 milliárdot. Termőföldjeink lassan tönkremennek, hiszen nem műveltük megfelelően. Tönkretettük kemikáliákkal, a sok szintetikus anyagokkal. Sajnos nem látjuk be, hogy a legfontosabb számunkra az az, hogy legyen mit együnk és igyunk. Veszélyben van mindkettő!
    A nyomor egyre terjed. Az infrastruktúra, a technológiai fejlődés mára már részben mindenhova eljutott, azonban ennek ellenére a nyomor terjed. Ne gondoljuk azt, hogy majd ez el lesz intézve: hogy majd a nagyhatalmak rendbehoznak mindent. Nem fognak, hiszen nem ez a céljuk. Nem az a cél, hogy mindenkinek jó legyen, hanem hogy hogyan tudnak több pénzt kicsikarni belőlünk. Ez igaz az állam szintjén is, aki feljebb jut a ranglétrán többet akar: pénz pénz pénz! és hatalom! 
     Elértük azt az időt, amikor a társadalmunk egy új fordulóponthoz ért. Az állatvilágot kell most alapul vegyem. Az emberiség mindegyik tagja egy ragadozó: enni akar és küzd, hogy ne maradjon éhen. Aki gyenge nem kap enni és elpusztul. A létfenntartásért küzdenünk kell, a legjobbak jó munkahelyet kapnak jó fizetéssel. Akik alul maradnak éheznek.
     Nem szabad feladnunk a küzdelmet! Reménykedni még lehet, hogy majd a felhők között kisüt a Nap, de azt is tartsuk szem előtt, hogy lehet, hogy több időre be fog borulni. Lehet, hogy a Nap már eltávolodott és nem tud visszajönni többet. Alkalmazkodni kell, és meg kell találni a rossz idő szépségét, hiszen mindenben van valami szép. Van ahol a felhők között kisüt majd a Nap. Találjuk meg ezt a helyet (igen a migráció mellett szónoklok), de lehetséges, hogy a Nap majd túl erősen fog sütni és leégünk. Szerintem elég is volt, ebből a béna hasonlatokból. Aki e bejegyzésből valamit ki tudott szűrni , akkor már megérte, hogy megírjam e gondolatokat. Valójában nem erről akartam írni, de valahogy mindig a témától eltérő dolgok jutnak az eszembe, de talán a következő bejegyzéssel majd pótolom a hiányosságokat.
 

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.