Parco Nord Milano - Biciklizés


A nyári milánói látogatásom során alkalmam volt ezt a gyönyörű parkot végigbiciklizni. Ritkán volt olyan nap, hogy kihagytam a biciklizést (pl: megbetegedtem vagy nagyon esett az eső). Általában délután 5-6 körül indultam útnak és úgy 8 körül értem "haza". Élvezet volt itt biciklizni: bicikliutak mindenhol, zöld táj, barátságos emberek és nyugalom. 
    Egy kicsit elkanyarodva a témától, a világon sok szép és nagy park van. Általában a nagyobb városokban nagyobb kiterjedésűek, a gazdagabb vidékeken pedig egyértelműen szebben kiépített parkok találhatóak. Vegyük sorba a világon számontartott legnagyobb parkjait: (megjegyzem, hogy ezek városi parkok, és nem rezervátumok)


1.Northeast Greenland Park: a világ legnagyobb parkja. Grönlandban található, területe 972 000 négyzetkilóméter.
2.Central Park: New York városa megérdemel egy ekkora méretű parkot. Lakosság számája miatt egy ilyen méretű park kötelező. Szépségében sem marad alul, hiszen sokan a legszebb parknak tartják számon. Látogatók számát tekintve világelső.
3.South Mountain Park: Arizona
4.Chapultepec Park: Mexikóváros
5.Metropolitan Park: Santiago
6.Bitsevsky Park: Moszkva
7.Fairmount Park: Philadephia
8.Stanley Park: Vancouver
9.Washington Park: Denver
10.Kings Park: Ausztrália

     Ez a toplista (amit a neten találtam) azonban valószínű, hogy nem fedi az igazságot, hiszen vannak olyan kritériumok, melyek szerint változnak ezeknek a sorrendje. Amerika büszke arra, hogy sok, nagy és persze szép parkja van, ezért egyes toplisták inkább amerika szagúak. Megjegyezném, hogy nem is csodálom, hiszen USA - ben és Mexikóban nagyon sok park van, valahogy ott odafigyelnek a parkosításra: és egyfajta egészséges versengés is folyik azért, hogy egy park előre kerüljön a toplistában. Rendezik, fejlesztik és van amelyiket bővítik, hogy egy kis plusz területtel feljebb kerüljön a ranglétrán. Az emberek pedig hasznot tudnak húzni ebből , a vállalkozók pedig (ha épp azon a területen van valami befektetése, ahol park bővítés kerül szóba) nem nagyon örülnek az ilyen kezdeményezéseknek. De ez nem ilyen könnyű: elméletileg lehetséges, azonban a a mai multinacionális vállalatok hatalma (ha egy ilyen van a park közelében) elképesztő: és ezért inkább ők írányítják az ilyen folyamatokat. (és nemcsak)
Másik szempont, hogy a toplistákban gyakran belekerülnek rezervátumok is, amelyek hát az urbánus parkokat messze felülmúlja területileg. Ezért inkább megemlítem a következő parkokat is:
Silesian Culture and Recreation park: Katowice, Lengyelország
Phoenix Park: Dublin, Írország
Golden Gate Park: San Francisco
Lincoln Park: Chicago
Richmond Park: London
és kihagyhatatlan a sokak által a legnagyobb parknak titulált Chugach State Park amely Alaszkában található.

     A fentebb felsorolt parkok hihetetlen nagy kiterjedésűek (átlagosan 2000 hektár). Az én általam látogatott Parco Nord "csak" 640 hektár ugyan, de a lakosság szempontjából (Milánó) bőven elegendő. A mai világban elengedhetetlen a városban : hiszen itt tudunk egy kicsit kikapcsolódni, nyugodtan biciklizni-futni-piknikezni. Kikapcsol ... feltölt energiával és megnyugtat. Valahogy szerintem boldogabbak is az emberek, ha a városukban van egy megfelelő park, ahova kijárhassanak. A biciklizésem során a parkban azt figyeltem meg, hogy mindenki vidám, nyitott és felszabadult. Romániában ez máshogy működik. (nemcsak ez) A parkban gondterhelt emberekkel találkozok: leülnek a padra és beszélgetnek a problémákról. Biciklizni általában a román parkokban nem lehet. (pl: a bukaresti Herestrau parkban meg van tiltva a biciklizés - most nem tudom biztosan, hogy feloldották már ezt a törvényt, azonban tudom, hogy nagy port kavart kb 5 éve, hogy betiltották a két keréken való közlekedést) A másik dolog meg, hogy sok román parkban nincs is bicikliút meg a nagysága nem elég nagy ahhoz, hogy egy jót lehessen biciklizni. 
Az általam végigbiciklizett park más: és a következőkben ezt fogom bemutatni. (Végre!!!)


Az általam bejárt út. (kinagyítva látszik a piros vonal) : ahogy a neve is elárulja, a park Milánó északi részén helyeszkedik el. Amiért én Bressóba tartózkodtam a testvéremnél elég könnyen közelíhettem meg ezt a parkot. Általában Cusano Milaninótól kezdtem a napi túrámat. Megjegyzem, hogy ezt az utat volt amikor kétszer is végigtekertem egy nap. A piros vonal nem megy egész Milanó központjáig: oka annyi, hogy eléggé forgalmas, és a bicikliút nem folytatódott tovább. (át kellett volna menjek egy másik részre)



Készítettem még egy nagyított felvételt a google earth segítségével, ahol a középpontban kivehető a park kiterjedése. Bresso mellett jobbra látható a park legnagyobb része, azonban a park folytatódik egy kicsit délen (Bresso alatt), ahol különböző összefüggő park típusokat lehet felfedezni. 6 nagyobb kiterjedésű rész van, amely mindegyik a maga hangulatában egyedi. Változatos, egyik részen sűrű fenyvessel van ellátva, másik tisztás... 


Kezdődhet a biciklitúra képekben!!!


     Cusano Milanino : kis község Bresso után. Valahogy az egyik nap fedeztem fel. Láttam egy zöld hidacskát és kíváncsi voltam, hogy hova vezet. Gondoltam megnézem... Nagyon szép, nyugodt kis község. Bicikliút (amint látszik a harmadik képen) közvetlen az autóút mellett helyeszkedik el. Tökéletes!!! Romániában ez nem valósítható meg: főleg az emberek miatt: hiába csinálnának ilyen utat, a paraszt emberek észre sem vennék (vagyis helyesbítek: nem akarják észrevenni), hogy ott bicikliút van. Parkolnának rajta, vagy épp előznének könnyebben ez az út segítségével. Merem állítani, hogy ha ilyen út lenne, sokkal nagyobb veszélyben lennének a biciklizők, hiszen menne nyugodtan: mert tudja, hogy bicikliút: ezért megteheti, hogy közbe zenét is hallgasson... és nem kell más csak egy nagyképű aki behajt a bicikliútra ... és kész a tragédia. Itt más a helyzet. A bicikliseket általában tiszteletben tartják. (azért vannak itt is egyesek, akik lehurrogják a bicikliseket, de csak azért, hogy ne írjak titsza pozitívumokat)



     Cusano Milanino gyönyörű: laknék itt. Házak, rezidenciákkal van tele. A képen a tűzoltótornya és a temploma (Paolo Cibulo) látható. Az emberek barátságosak és vídámak. A parkja nemrég volt felújítva (google street-en épp meg lehet nézni, hiszen épp a felújítás közepette haladt át rajta a Google kocsi), eléggé ötletesen lett megoldva: középen helyezkedik el, hosszú ívben: mellette pedig mindkét oldalon autóút. (és persze bicikliút) Nincs nagy forgalom, hiszen általába csak az itt lakók közlekednek. 



     A biciklizést egész Olaszországban támogatják. Ilyen dolgokat lehet látni mindenhol, ami Romániában ritkaságnak számít.



     Kicsi kis község, ezért a körbetekerése után haladtam tovább: jöhet maga a Parco Nord. (amit a második képen lévő tábla is jelez) Biciklizésem során nem ütköztem akadályokba, csupán a gyorsan futkározó kis gyíkokra (főleg itt volt sok a bokroknál), amelyeket könnyen le is taposhatod a kerekeddel, ha nem vigyázol rendesen. A parkban általában a joggingosok félre állnak ha látják, hogy jön egy bicikli.


    A hídról letekerve, jobbra lehet látni Bressót, ahol én is tartózkodtam: Milaninóhoz hasonlóan nyugodt, békés és szép kis település. Épületei meg általában úgy néznek ki, mint a képen. 

Nem messze található a bressói kis repülőtér is.


És el is kaptam egy landolást. Persze ne várjunk Airbusos repülőkre... hanem ilyen mini változatokat lehet csak látni.

Távolba belezoomolva látható Milánó magas épületei.



És meg is érkeztem a park legnagyobb részéhez. Kis kutacskák találhatóak szerte a parkban. (számmal és Parko Nord logóval feltüntetve) Aki véletlenül megszomjazik futás közben, bátran ihat belőle. Én is ittam belőle: amit felfedeztem, hogy nem mindegyik kút egyforma. Van amelyik hidegebb vizzel rendelkezik (vagyis nekem úgy tűnt), ami hát nem lényeges, azonban egy jó nagy kánikulában jobban esik a forrásvízhez hasonló hőmérséletű nedű. És van itt még egy kis tavacska, amelyikben halak is úszkálnak. Mesterséges ígyhát nincs benne semmi egyedi: azonban egy parkban épp elegendő. Az idén nyáron ültették a képen látható fákat. Jó, hogy rájöttek, hogy így szebb lesz: hiszen elég puszta ezen a részen a vidék, s a tóparton nincs árnyék: nagy melegben pedig ez nagyon kellemetlen tud lenni.





     Szökőkút (alsó kép): körbe meg pad : a nagy melegben ide szoktak ülni, feküdni vagy épp az idősebbek ezt a helyet válasszák, hogy egy jót sakkozzanak. A bicikliútat látjuk, a rendezettséget látjuk... a zöld megvan : így néz ki egy park. Szemetet nem lehet látni, csak cigicsikkeket: hiszen az olasz törvény szerint még nem büntetik a ledobását, de be akarják vezetni. Nincs cigarettát eldobó szemetes, ezért általában mindenki a földre hajítja. De ez sem probléma, mert gyakran tisztítják. De azért inkább ne kelljen már ledobni ... 



Biciklijavító és kölcsönző autómata. Lefényképeztem az árakat is, akit épp érdekel ...



És lassan búcsuzok is a park e részétől. A másik "részlegbe" azon a zöld hídon kell átmenni: itt minden zöld, még a híd is! :))


És ezen az úton kell lejönni... és megérkezel a rucák birodalmába, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni (tó rucákkal)



Itt található ez a romos épület, ami még különböző eseményeknek is otthont ad. Tele van graffitizve és egy egyedi képet ad a területről. valahogy illik is bele.
A második képen meg Balsamo és 3 pad. (nem I-pad)


Az egyik kis rucás kis tavacska, sajnos csak a kisebbiket fényképeztem le. Ami még itt kimaradt: 2 tavacska teknősökkel meg halakkal és egy bicikli versenypálya (be van kerítve és ezért rosszul sikerült a kép) ami a képen látható út végén helyeszkedik el.

 És ... jön a másik része a parknak, és persze , hogy egy zöld hídon kell áttekerni. A hídon egy kicsit megálltam és lefényképeztem a tájat. Távolban látható az Alpok, mely van amikor tisztán szokott látszani: most épp nem az a nap volt. 



És .... a hídról le.... húúú itt mentem mindig a leggyorsabban: jó kis sebességet lehet felvenni. A táj megint más: némiképp puszta, de rendezett. Jobbra meg játszóterekre lehet bukkanni. Na , de aztán ha jó nagy sebességet felveszel és nem akarsz megállni ... megjárod (főleg a biciklid) hiszen itt található a park legelhanyagoltabb útszakasza. (a többi részen minden OK) Sajnos itt a fának a gyökérzete nem bírta tovább és azt gondolta, hogy feltúrja ezt a részét az útnak. A biciklisek azonban a szélén menve túljárhatnak az eszén.



A park fenyves részében sajnos egy közlekedési gócponton kell átmenni. A távolban a második képen látható egy kis zöld terület: mna az már a parkohoz tartozik. 




Változatos itt is a táj. Az utolsó képen lévő hely a kedvencem volt: Tiszta fás övezet... kövezett utak nyugodt kis vidék. Itt mindig leültem egy padra és megpihentem egy kicsit. Vettem a legközelebbi kútból egy kis vizet és iszogattam. Tudom... az olvasók közül most sokan azt kérdezik maguktól: mikor fejezi már be: olyan hosszú ez a bejegyzés tele képekkel... nemsokára vége! :)))
Rátérve az emberekre. Láttam 80 éves joggingoló embert fülébe fülhallgatóval. Láttam öreg nénikét ahogy tekerte a biciklijét és közbe a mellette tekerő nénikével beszélt. Láttam fiatalokat, akik szaladtak, bicikliztek, tornáztak boldogan. Nem érdekelte őket, hogy hogy néznek ki. Nem vette fel a legjobb Armani trikóját, hogy megmutassa hogy ki is ő valójában. Sokan tornáztak semmi szégyen nélkül: bárhol. Hasizmot csináltak a legközelebbi padon. Kutyák is voltak, szabadon: de nem ugattak rád. Meg se mukkantak, hiába majdnem belementem egy pitbull - ba. Fékeztem, ahogy csak tudtam. A kutya csak nézett: mit fékez ez a barom. De még meg sem ugatott, hanem ment tovább. Hazánkban is elég elterjedt a kutya mint háziállat: Itt azonban kiviszik a parkba, aztán össze - vissza futnak meg ugatnak. A biciklit pedig ki nem állhatják. Futnak utánnad mint az őrült. (megjártam nem egyszer) Az emberek itt is a probléma okai. Ha már tartassz egy kutyát: tanuld meg, hogy felelősségel jár. Tanítsd meg (nem olyan nehéz) neki, hogy mit szabad és mit nem. 
     Egy kicsit felpörgetem az eseményeket, mert eléggé sokat írtam már, és szerintem eléggé bemutattam már az egyik milánói parkot. (van Parco Semione is a központban, de ez nagyobb kiterjedésileg)
Még amit be szeretnék mutatni, hogy a parkból lehet menni egyenesen Milánóba : és bicikliúton (ezt is nemrég készítették el) Az alábbi képek ezt az utamat mutatják:




Ugyebár, ugyancsak egy zöld hídon kell átmenni ... ezután meg már a Parco Nord- nak fuss el véle!









     Látható, hogy a bicikliút rendesen ki van építve. A gyalogosaknak is van elég nagy helyük , hogy elférjenek: ezért nem nagyon sétafikálnak a bicikliúton. Mér megszokták, hogy "én itt szabad menjek, biciklisek meg ott". Megjegyzem azt is, hogy olaszba mindenkinek van biciklije. (általába minden tömbháznak van biciklimegörzője) Sokan azzal mennek a munkába (még öltönyös business embert is láttam biciklivel jönni haza a munkából diplomata táskájával) , sokan bevásárolnak vele, sokan csak fogják a biciklijüket és kimennek vele a legközzelebbi parkba és olvasnak vagy laptopoznak, vagy mittudomén. Ez itt nem szokás. A kauflandba is menjünk kocsival, hiába csak egy kenyeret kell vegyünk. Mindenhova kocsival... mert az a jó: kényelmes. Hűlye vagy? Biciklivel? Igen! Miért nem tehetnéd meg. Talán gyorsabban is odaérsz ha biciklivel mész mondjuk a közelben lévő közértbe, vagy a számlákat kifizetni. Keress parkolót... nem kapsz: felmérgelődsz, dugó van: ki készülsz. Nem érsz oda idejében: a biciklivel nincs ilyen probléma. De mindenki azt csinál amit akar, demokrácia van. Sajnos a mi hazánkban a biciklizés nem épp olyan könnyű. Nincs is bicikliút. A bicikliseket sokszor lehurrogják. Egyes sofőrök meg épp azért is elédbe vágnak, mert ő nagymenő és van egy szaros kocsija. Szánalmasak az ilyenek, akik a bicikliseket veszélybe sodorják. Elhúznak melletted úgy, hogy ha véletlenül ha kikerülsz egy gödröt, azonnal belédjönnek és még te leszel a hibás. Az előzéskor kell hagyni egy megfelelő távolságot: nem hogy majdenm súrolja a biciklidet. 
Az utolsó kép (csakhogy már haladjunk is) a hídról készült és Milánónak az északi részét lehet látni.
Megjegyezném, hogy nem csak ennyiből áll a park, hanem vannak olyan helyek még amit nem fényképeztem le: így is szerintem eléggé sok képpel illutráltam a parkot. Azonban amit még meg kell említsek azok a kertek:


Ezen a képen van is egy. Sok ilyen kertecskét lehet találni. bekerített, vízzel ellátott (mellette WC) kis összefüggő kert. Egy ekkora terület, mint ami a képen is látható, (a daru alatt zöld kerítéssel) kb. 7 személynek elegendő. A települések külső vidékén lehet rájuk bukkanni. Általába az idősebbek kapnak egy ilyen részt ingyen, hogy elfoglalják magukat. termesztenek amit szeretnének. Biciklivel szoktak kimenni. A felszerelésüket ott hagyják (van egy raktár) , hogy ne kelljen minden alkalommal a biciklivel hozni a kapát meg az ásót. Praktikus és ez egy jól meggondolt kis projekt, amit a kolozsvári önkormányzat is is tervbe vett. (de mikor valósul meg?) Legfőképp az idén induló kolozsvári polgármester választásokon induló Eckstein - Kovács Péter tervében volt benne. Sajnos nem ő nyert, de mások is (szerencsére) felfigyeltek erre a lehetőségre. (remélhetőleg meg is valósítják).

     A bejegyzésem itt a végéhez is ért. Reméletőleg nem untattam kedves olvasóimat. A bejegyzésem hosszúsága is arra mer következtetni, hogy az olaszországi utam során a park tetszett a legjobban (hiszen pl a lago Maggioréról nem is írtam). Igen : ez tetszett a legjobban, itt töltöttem az időm egy meghatározó részét, és merem állítani, hogy ha még megyek oda, akkor folytatom a kalandozásomat csak ott: a Parco Nordban.

Aki többet szeretne megtudni a parkról az bátran ráklikkelhet a hivatalos honlapjára: http://www.parconord.milano.it
A képek sajátok: tehát minden jog fenntartva!

0 comments:

Megjegyzés küldése